Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 3. szám
tűnik, Dr.Kazár Lajos nem teszi meg. Vegyük sorra az általa felhozott hat összevetést: 1) meg-tagad, teljes tő taga-. Bárczy Géza széfejtő szétára (Magyar széf ejtő szétár. M.Kir. Egyetemi Nyomda, Budapest, 1941)eredetét ismeretlennek mondja, s megállapítja, hogy különféle finnugor egyeztetései nem fogadhatók el. A nyenyecben és a szölkupban a szé megfelelője nem található meg. A kamaszban az alapnyelvi szókezdő *t_- palatális magánhangzó előtti-re változott. Bár nincs okunk palatális magánhangzót feltételezni ebben az esetben, a biztonság kedvéért a kamasz & kezdetű szavakat is átnéztem. A taga- szótőnek azonban nyomát sem találtam. Hogy a magyar taga- és az éj apán taga- tövek egyformák, véletlen egybeeséssel magyarázom, annál is inkább, mert a szó jelentése nem tartozik a szoros értelemben vett alapszókincshez. 2) szak-a-d, szak-a-szt. szak-í-t. szak-a-jt, szak-u-1 ige szak- tövét Dr.Kazár azonos jelentésű ójapán sak- tővel veti össze. A magyar szókezdő sz egy korábbi palatatalizált *s-ből jött létre. A *s szamojéd fejleménye ugyancsak sz (írásban s). A szölkup nyelvben valóban létezik egy safeéimSt-qo igealak, melynek jelentése "kiszakítja magát; kitör valahonnan, átsurran". A szak- tő -k- hangja az ősi *-_k folytatása. A szamojéd nyelvek is megőrizték az intervokális -k- hangot, bár néhol -X- vagy -g- megfelelés is előfordul. A -Ű- azonban -k-ból aligha fejlődhetett. A magyar szak- tő és a szölkup sacŐimát-qo megfeleltetése tehát hangtanilag elfogadhatatlan. A magyar szókészlet finnugor elemei (3 kötet, szerk. Lakó György et al., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972) etimológiai szótár 3. kötete szerint a szak- tő és származékai hangfestő jellegűek. Hasonló alakú szavak más nyelvekben is vannak. A szó eredeti jelentése "apró darab; kleines Stück" lehetett. Az ugor alapalak: *sakkq- (korai ugor *sakkc>-). az esetleges finnugor alapalak; *sukkg-. 3) dob igénk régi alakja tob- volt. Eztveti össze Dr.Kazár az éj apán tob- tővel, melynek jelentése "magát feldob ja/felveti (mint pl. a hal a vízből vagy a haláltusáját vívó állat a földről)". A magyar dob- igénk töve bizonyítottan hangfestő eredetű. Eredeti jelentése "csattanó, durranó zajjal dob, vagy üt; ugor alapalakja *tympc>-; vogul megfelelőjének jelentése; "lő"; pisaiéi tampe'im. "puskával lövök". A szamojéd nyelvekből kimutatni nem sikerült. 4) dagad, dagaszt igénk teljes töve. a daga-. s az ide tartozó dagály szavunk az ójapán taga-gapa "swollen river'' alakkal hasonlíttatik össze, annak alapján, hogy a magyarban is mondják; "dagad a víz". Sajnos, ez a megfeleltetés nem túl szerencsés. A daga- szótövünk is hangfestő eredetet jelez. A származékok egyeztetése még a finnugor nyelveken belül is igen nehézkes. A szamojéd nyelvekben még csak hasonló alak sem mutatható ki. 5) zavar, tájnyelvi zabar-zever. ómagyar szavar szavunkat, melynek eredete valóban ismeretlen, Dr.Kazár az ójapán sap-a-ru "akadályoz, akadályoztatik, hozzáér" és az ugyanolyan jelentésű sap-u alakokkal veti egybe. A zavar -r-jét azonosítja a kavar, habar. hunyor stb. igék képzőjével, nem tudni, milyen alapon. A magyar zavar szavunkat nem sikerült megfeleltetni egyetlen uráli nyelvben sem. Annak alapján, hogy a szó csak a magyarban és a japánban mutatható ki, véletlen egyezésre, vagy kölcsönzésre kell gondolnunk . 6) hal- igetövünk, melynek ma is él hol- párja, Dr. Kazár szerint az ójapán kar-u "elszárad, elpusztul, meghal, (folyó vize) kiszárad" és a kor-o-su—kar-a-su "elpusztít, megöl, valaminek, valakinek a halálát okozza" alakok megfelelője. Ebben az esetben 27
