Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 3. szám
litikai irányvonalának számos alapelvét. Ennek szellemében, hangsúlyozva a különbséget Nagy Imre és elvbarátai, valamint a Rákosi-Gerő csoport között, az utóbbiakat mentegette. Kijelentette, hogy nem ért egyet a Rákosi-Gerő csoport tagjainak a vezetésből való végleges eltávolításával, csak mint taktikai lépést fogadja el ezt a döntést. A vitában felszólalókés Kádár János a zárszavában szembefordult Révai József hibás álláspontjával, megerősítve, hogy a kétfrontos harc elve nem taktikai lépés, hanem az MSZMP politikájának alapelve. Az országos értekezlet lezárta a szocialista konszolidáció legnehezebb periódusát, és a figyelmet a jövő feladataira irányította. Megerősítette a kétfrontos harc elvét és további érvényesítését és egyetértett az ellenforradalmi lázadás okairól az 1956. decemberi határozatban kialakított állásponttal. Az MSZMPországos értekezletét követően a korábbinál lendületesebben folytatódott a konszolidáció. Ennek eredményeként az ipari és a mezőgazdasági termelés egyaránt túlhaladta az 1955. évi szintet — amely pedig a mezőgazdaság vonatkozásában a felszabadulás utáni legjobb év volt —, és jelentősen javult az állami vállalatok, gazdaságok, valamint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek munkája. Tovább szélesedett az áruellátás, alakosság reáljövedelme a korábbi éveknél gyorsabban nőtt 1957-ben, jelentősen előrelépett a lakásépítés is. A gazdasági munka további fellendülését elősegítette az MSZMP Központi Bizottsága 1957. július 30-i határozata, amely meghatározta a párt gazdaságirányító munkájának a módszereit, hangsúlyozva, hogy a gazdasági vezetők felelősségét a termelés operatív irányításában nem lehet korlátozni. Az MSZMP KB július 9-i döntése pedig továbbfejlesztette az állami szervek pártirányítását is, annak alapján, hogy az állami szervekben és a tanácsoknál a párt irányvonalát nem közvetlen utasításokkal, hanem az ott dolgozó kommunisták tevékenységén keresztül szükséges érvényre juttatni. Egyúttal döntés született a népi ellenőrzés szerveinek a kiépítéséről is, és az állami munka javításában elfoglalt helyükről. A párt és a munkásosztály közötti kapcsolatok érősítésének jele volt a szakszervezeti munka fellendülése is. 1957. novemberében a munkásság bizalmát elvesztett munkástanácsokat megszüntették és helyettük megszervezték az üzemi tanácsokat. Az 1958. február végén tanácskozó XIX. szakszervezeti kongresszus megvonta a szakmai szervezetek konszolidálódásának és tevékenységének mérlegét, összegezte a feladatokat a termelés segítésében és a dolgozók érdekvédelmében. A Hazafias Népfront mozgalom helyzetét és továbbfejlesztésének feladatait az MSZMP Politikai Bizottsága 1957. november 2-i ülése tárgyalta meg. Az elfogadott dokumentum megállapította, hogy a mozgalom célja a lakosság legszélesebb rétegeinek a mozgósítása és bekapcsolása a munkásosztály és a párt vezetésével folyó szocialista építőmunkába. A Hazafias Népfront nem tömegszervezet, hanem a népi-nemzeti egységet kifejező tömegmozgalom, amely fontos szereppel rendelkezik az államhatalom központi és helyi szervei megválasztásának előkészítésében és lebonyolításában. Ennek szellemében szervezte meg a Hazafias Népfront 1958. novemberében az országgyűlési és tanácstagi választásokat. 1957 folyamán újjászerveződött az Országos Nőbizottság is, és az ifjúsági rétegszervezetek beolvadásával létrejött az egységes, kommunista ifjúsági szervezet, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. A KISZ I. Országos Értekezlete — 1957. október — lezárta az if júsági szövetség újjászervezését, megfogalmazta feladatait a fiatalok nevelésében, a gazdasági építőmunka célkitűzéseinek támogatásában, az érdekképviseletben. 20
