Itt-Ott, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 3. szám

gításának szükségességét. Ezt kísérelte meg kifejteni az amerikai magyarság esetében - a kölcsönös érdeklődés és megértés történeti és szituációs megalapozásával - Puskás Julianna történész több részes tanulmányában, melyet az emigráció etnikus intézményeiről (egyletek, egyházak, sajtó) és a kivándoroltak újvilági történetének tapasztalatairól írt a Vigilia 1971. évi tavaszi-nyári számaiban. 1971 májusában Oby (Obersovszky)Gyula egy indián törzsfőnökké „ütött” ferences frátert mutatott be, aki a bolíviai őserdőkbe vitte el hazánk és a ferences rend jó hírét. 1971. szeptemberi számunkban Szántó Miklós szociológus „Gondolatok az emigrációról” című cikkét közöltük. Novemberben Cserháti József pécsi püspök nyilatkozott a Vigilia külhoni szerepéről, megbecsüléséről. „Számos egyéb érdekes és újszerű magyar sajtótermék mellett - hangsúlyozta többek közt - nagyon jelentős külföldre menő magyar hang. . . Változatos tartalmú, reális szemléletű, bírálásra is kész, közvélemént alakító folyóirat lett, amely ma az egész magyar katolikus folyóirattáborban — gondlok itt a külföldön megjelenő folyóiratokra is — a legkomolyabb és legmélyebben érdeklődő olvasóközönséget mondhatja magáénak. A Vigíliában azt a magyar orgánumot látják, amely a történelmi alakulás utolsó huszonöt évében az életet formálni akaró keresztény tanuságtétel megnyilvánulása.”

Nem hagyhatjuk említés nélkül Rónay Györgynek, a Vigilia akkori felelős szerkesztőjének 1969-től a lap hasábjain rendszeresen közzétett olvasónaplóját, mely — hoszszú idő után először — kritikai mérlegre rakta külföldön alkotó íróink, költőink — köztük Márai Sándor, Cs. Szabó László, Tűz Tamás, Fáy Ferenc, Major-Zala Lajos, Kemenes-Géfin László és mások - műveit. 1972 augusztusi számunkban az University of Illinois at Chicago Circle tanára, Makkai Ádám tizenötéves amerikai nyelvészeti és irodalmi kutatásainak eredményeiről számolt be „A szerves kétnyelvűség mint ’anyanyelvi’ kérdés” című esszéjében. Az elmúlt húsz esztendő során nálunk jelentkezett először verseivel Fáy Ferenc, Tűz Tamás és Béky-Halász Iván Kanadából, Sári Gál Imre és Horváth Elemér az Egyesült Államokból, Készéi István Franciaországból, Határ Győző Angliából, Major-Zala Lajos Svájcból, valamint Fehér Ferenc Újvidékről és Sztojka László Kolozsvárról. Tanulmányaikat publikálták: Joós Ernő, Chilla Raymund, Selye János (Montreal), Cs. Szabó László, Határ Győző, Nagy Kázmér (London), Ősze András (New York), Békés Gellért, Szabó Ferenc, Rákos B. Raymund (Róma), Paolo Santarcangeli (Torino), Béky Gellért (Tokió), Rezek Román (Sao Paulo), Szirmai Endre (Stuttgart) és Székely László (Temesvár).

Rónay György nem véletlenül hangsúlyozta 1972-ben adott interjújában: „A külföldön élő magyar írók munkásságát a hazai irodalom sajátos részének tartom. Márai, Cs. Szabó és Zilahy más-más szinten és minőségben, de a magyar irodalom nagy öregjei közé tartoznak. Amíg magyar nyelven írnak, akkor is irodalmunkba tartoznának, ha történetesen elszakították volna azokat a szálakat, amelyek őket a szülőhazához kötik... Ha Márai megírja az emlékiratait, akkor a világnézetéből adódó fenntartásai, kritikai véleménye miatt Magyarországon a jelen közönsége számára nem nyer publikálást. De tíz-húsz év múlva, amikor már a kritika és az idő megrostálta, vitatkozott vele, megmérte, valószínűleg bele fog tartozni.” Rónay György előrelátó szavait igazolta a Vigíliának Cs. Szabó Lászlóval folytatott beszélgetése az 1981. májusi számunkban. Ebben a világhírű író, esszéista — mintgy Rónay gondolatmenetét követve — a külföldi magyarsággal meglévő kapcsolatok további fejlesztését indítványozza, hitelesebb, gazdagítóbb

14