Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 3. szám

4 Brogyánvi Kálmán (New York);

A DUNAI GONDOLAT TEGNAP ÉS MA (Elhangzott a Magyar Héten, 1977 nyarán. A kéziratért köszönetünk Kálmán Lászlónak.)

I

Jelen előadásomban nemzetiségi és kisebbségi kérdéseink egyik legjelentősebb fejezetéhez nyúlva foglalkozom a Dunai Konfederáció, vagy mint publicisztikánk olyan előszeretettel hívja; a dunai kis népek egymásrautaltságának kérdésével. De ezt nem mint történész óhajtom tenni, csupán a felvetett kérdés politikai és a magyarságra vonatkozó, tisztára ideológiai jelenségek felé óhajtok mutatni. Az e témák körül felcsapott újabb irodalom világosan jelzi; a kérdés politikai harc és a nemzeti ideológiák fegyvere lett.

Kossuth a konfederáció kérdését az emigraéióban vetette fel. Világos után az ország határai de facto változatlanok voltak, ugyanígy a nemzetiségi kérdések is. Trianon után a nemzetiségek problémája megszűnt. Magyarország megcsonkítva, nemzetiségi kérdése átalakult kisebbségei kérdésévé. Az ország lakosságának több mint egynegyedét letépték az ország testéről s az ország körül új államok keletkeztek, új gazdasági és nemzeti programmal. Ezek az államok az ántánt-hatalmak minden gazdasági, politikai és katonai támogatását élvezték. Magyarország viszont politikai káosz közepette gazdasági blokáddal, katonaiellenőrzéssel, jóvátételi terhekkel megrakva igyekezett saját államéletének viszonylagos stabilitását újra felépíteni. Ilyen körülmények között, a trianoni béke utáni egész korszakot beleértve, nagyon nehéz bármilyen "egymásrautaltságot" emlegetni és a "dunai kis népek" közös sorsáról beszélni.

A konfederáció kérdésének két főszereplője volt; Kossuth és Jászi Oszkár. Kossuthot ma a kommunisták sajátítják ki. A polgári oldal Jászival érvel. Kossuth — bár óvakodott Marxék körétől az emigrációban, elutasította a szocializmust, polgári demokratának vallotta magát, mégis a jelenkori magyar kommunisták politikai csillaga. Ugyanolyan helyet foglal el mint az oroszoknál Hercen vagy Csemisevszkij, akik ugyancsak nem voltak marxisták, de szellemi légkört teremtettek a későbbi események számára.

Jászi Oszkár egész életét a Duna-medence nemzetiségi kérdéseinek szentelte. Polgári volt mint Kossuth, ha nem is származására nézve, és hasonlóan politikai mesteréhez, Thomas Masarykhoz, kommunistaellenes. A vörösök hatalomra jutása után emigrált. A kommunisták nemcsak őt, de mesterét, Masarykotis ellenségüknek tekintették. A Wilsonféle párizsi békék magukba foglalták a dunai népek nemzetiségi kérdésének szláv megoldását. Ezt Masaryk fogalmazta meg és harcolta ki. Jászi készséggel fogadta el; szerinte kisebbségeink a demokrácia iskolájába jutottak. Mi, kisebbségiek, kénytelenek voltunk tudomásul venni, hogy demokrácia és kisebbségi sors nem azonos fogalmak.

Jászi Oszkár a Journal of Central European Affairs 1950 áprilisában megjelent számában közli Masaryk kijelentését a vele folytatott beszélgetés során; "Ha egy valóban demokratikus kormány alakul Magyarországon, melynek őszinteségében nem lehet kételkedni, én nem látok semmi akadályt abban, hogy a jelen differenciákat miért ne tárgyalhatnánk meg, miért ne juthassunk megegyezésre." A differenciák kizárólag a határ kérdései voltak. Ebben a kérdésben Jászi teljesen egyetértett Masarykkal. Itt szó sincs federációról.

Kossuth forradalmi demokratizmusa, a Habsburg önkény elleni harca, a demokratizáld