Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 3. szám

lódási folyamat megindítása Magyarországon, mind olyan tények, amit a szovjet politika nem hagyhat figyelmen kívül. A legnagyobb érdeme a kommunisták szemében mégis az 1862-benmeghirdetettkonfederációs terve. Hogy akommunista sajtéból idézzek; "Turin­­ban írt emlékiratában fejti ki, hogy a Dunai-Konfederáciő csakis mint a szabad népek egy­ségfrontja képzelhető el a reakcié ellen és nagy politikai éleslátással lemond a magyar he­ge moniáről és a magyar és szláv összefogás mellett száll síkra." Kossuth szláv—magyar együttműködési terve olyan általános körvonalakban látott napvilágot, hogy nem zárja ki azt, hogy a Szovjet a maga módján értelmezze, így éri Kossuthot a szovjet elismerés di­csősége. Marx meg így £r: "Hosszú idő éta elsőízben akadunk egy valéban forradalmi jellemre, egy férfire, aki népe nevében fel meri venni a kétségbeesett harc kesztyűjét, aki nemzete számára Danton és Carnot egy személyben." Igaz, Marxék lelkesedése nem zárta ki későbbi maré kritikájukat sem. Masaryk az első világháborúban a Párizs-kömyéki békék során emelkedett a Középke­let-Európa történelmét formáié személyek soraiba. Űj szláv programmal, új közép-eurépai államrenddel és a nyugati hatalmakhoz szorosan kapcsolt antikommunista magatartással jött. A masaryki program a kommunisták számára végig elfogadhatatlan, sőt ellenséges volt s az ma is — mint a közelmúlt Dubbek-féle prágai tavasza és a nyomában kinyilatkoz­tatott Brezsnyev-féle elv bizonyítja. Az oroszok a masaryki tradíció minden felújítását a leghatározottabban visszautasítják. Miért? A moszkvai szláv program Oroszország köré csoportosítja Közép- és Dél- Eurépa szlávjait. Ez azonos a kommunista párt programjával is; a szocialista nemzet­köziség és a proletár hazafiság gondolatát is szolgálja. Kossuth laza, részletek nélküli programja szabad lehetőséget nyújt minden kommunis­ta értelmezésnek. De itt az ideje, hogy közelebbről megvizsgáljuk az eredeti Kossuth­­tervet. Ismerjük meg keletkezését és későbbi nagyranövését Jászi Oszkár és társai ke­zében. 1862-ben Bukarestben az egykori román külügyminiszter, Rosetti kiadásában egy cikk jelent meg Klapka és Pulszky névjegyzésével — a szerzők tudta nélkül. A lap kerülő úton jutott a fogalmazvány birtokába. Az írás egy dunai konfederácié kérdését tárgyalta. Nyil­vánvaló volt, hogy a fogalmazvány Kosuthtal való megbeszélések összefoglalása. A fede­­rácié terve világosan volt körvonalazva. A cikk nem keltett feltűnést és egykettőre fele­désbe ment. Ezért se Klapka, se Pulszky nem bojgatta a dolgot. Kossuth ugyanezen évben a milánói Alleanza c. lapban maga ismertette dunai szövet­ségielgondolását. A Kárpátoktól és a Dunától a Fekete-tenger és az Adriai-tenger között elterülő területen egy egységes államot akart létrehozni, amely Magyarország és Erdély mellett Romániát, Horvátországot és Szerbiát is magába foglalja. Minden egyes társor­szág választ egy törvényhozó testületet és megegyezik a federáció formájában. A helyi, belső dolgaikban függetlenek. A honvédelem a hadsereggel, a külpolitika, a vám és pénzügy közös. A federáció államgyűlései kétkamarásak, Észak-Amerika mintájára. Az alsóházak képviselőinek száma arányos lakosságuk számával, a szenátusé egyforma, tekintet nélkül a lakosság számára. A legfőbb államtanács székhelye négyévenként változik: Budapest, Belgrád, Zágráb és Bukarest között. A soros államszékhely feje négy évig egyszersmind a federáció feje is. A hadsereg közös nyelve a francia! 11

Next

/
Thumbnails
Contents