Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 2. szám
Hogy a sajtónak mi volt a véleménye, azt érdemes felidézni. Ezt most nem olvasom fel, de itt van két oldal, amely az amerikai sajtó csodálatos cikkeit |tartalmazza|, de az is tény, hogy a kormány mindent elkövetett, hogy lefékezze az eseményeket. Azonkívül megindult a propaganda is. Ezt persze legtöbben akik nem voltatok itt, nem vettétek észre, mert kb. egy időben zajlott le a forradalommal és akkor egy egész sereg olyan érvet hoztakfela forradalom ellen, amit ma már elfelejtettek s ma már el. sem tudják képzelni, hogy akkor komolyan mondták. A különféle kritikákat általában öt csoportba sorozhatjuk: az első csoport a forradalom első napjaiban volt hallható. Eszerint Magyarországon nem forradalom, hanem két kommunista csoport egymás elleni harca folyt. A második rágalom az un. ellenterror vádja volt. A lapokban képsorozatok, különösen egy Sadovy nevű cseh fényképész képei hívták fel a figyelmet arra, hogy a forradalmárok kegyetlenkednek. A fényképész megrázó hangén írja le, hogy a képek felvétele után nem tudott egyebet csinálni, csak sírni. A cikkek és fényképek nyomán természetesen egyetlen szó sem derült ki abból, hogy a forradalmárok a méltán kivégzett ÁVOsok börtöneiben miféle kínzókamrákat, halotthamvasztókat és milyen kínok áldozatait találták. A következő érvelés az volt, amely a forradalmat legalábbis helytelennek minősítette azzal az egyszerű érveléssel, hogy reménytelen volt, egy nagyhatalom ellen irányult és sikertelen maradt. Volt aztán egy olyan érv is, hogy a magyar forradalomnak az a hibája, hogy tűlszaladt. Túl szaladt, ti. a titóizmuson vagy annak akkori lengyelországi formáján. Eszerint a magyarok csak saját magukat okolhatják a szovjet beavatkozásért. A következő érvet a 200 ezer ember áttelepülése szolgáltatta. Ez természetesen mindig rengeteg súrlódással, bajjal jár. Ennek melléktermékei megtalálják útjukat a sajtóba. Bár sokszor kedvező, sőt talán többségében kedvező hír olvasható a menekültekről, a kedvezőtlen hírek ragadósabbak. Sok apró mozaikot szedhetünk össze, amelyek mind szükségesek az általános képhez. Eleinte fői eg negatív, később inkább pozitív elemek kerülnek fölénybe. S itt is tk. a határ 56. A Readers Digest még 53-ban közölt egy cikket, amelyben ez állt; sose menj a vásárra lovat cserélni magyarokkal, mert csak a nyergeddel fogsz visszatérni. Egyszer egy felírás jelent meg a Metro-Goldwyn-Meyernél, az írók épületén, mely hidegen ezt adtatudtul: nem elég, hogy ön magyar, dolgoznia is kell. Van két vicc, amelyeket még ma is lehet hallani, ahol egy ilyen magyarellenes cikk jelenik meg, amely összehasonlítja a románokat a magyarokkal. Eszerint mind a kettő hajlandó a nagyanyját is eladni pénzért, a különbség csak az, hogy a román le is szállítja. Szóval ez ha úgy tetszik hírünk javára szól a románokhoz képest, de csak úgy. Van egy másik mondás, amit soha nem hallottam máshol, de itt gyakran: ha van magyar barátod, nincs szükséged ellenségre. Ez annyira általános, hogy egy könyv jelent meg, magyartárgyú regény, amelynek a kötésén ez volt olvasható. Azt is tudjuk, hogy a forradalom után nem sokkal elindult a koegzisztencia politikája, amelyik odáig ment, hogy először Mikoján, azután pedig Hruscsov jelent meg Amerikában. Mikoján megjelenésekor egy tüntetésen (58-ban) történt meg a következő. Ezt a párbeszédet az egyik sanfranciscoi lap közölte: — Ti paraziták! Mért nem maradtatok Magyarországon? 15
