Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 1. szám

csak akkor jöjjön, ha és amikor mi hívjuk, vagy amikor politízálgatás miatt egyesek szerint célszerű, hanem mindenkor ami­kor akar, amikor csak lehet, amikor ma­gyarokhoz szólhat, amikor magyar jövöt építhet, apostokodhat, gyermekeink szívét megérintheti. Mint a múltkor is írtam már Neked; ozorai huszárok vagyunk, akárme­­lyikőnkhöz jönnek barátaink; hozzánk jön­nek, és akármikor jönnek; sosem jöhetnek elég hamar és sűrűn mindig, mert az egy­más szemébe nézés, a kézfogás melege, az egymás szavának hangja, eszének, szí­vének érintése az ami a távolságok és a szétszakíttatások ellenére testvérekké tud minket tenni. Ezt a mindannyiunkat táplá­ló kenyeret, éltető tiszta vizet ne akarja senki se korlátozni, se monopolizálni, se politikai taktikázgatások futballabdájává tenni se ott, se itt! — Nagy Károly, So­merset, NJ. Csutorás Lászlónak - Amilyen megdöbbe­néssel olvastad az ITT-OTT 13.1 sz.-ban fiamnak a Carter érdemeire vonatkozó fej­tegetését, én is olyan, talán még nagyobb megdöbbenéssel olvastam kioktató-megrovó írásodat. Az engem érintő kitételedre csak az a meg­jegyzésem, hogy én téged ezelőtt nem ismer­telek, nem "harcoltam" veled soha közös elvi síkon s nem a "Harcom" következmé­nyeként vagyok most én itt. Nem. Én nem menekültem senki és semmi elől; Erdély másodszori és — sajonos, most már végleges — elvesztésekor önként ex­­patriáltam, kerestem és találtam új hazát, azért vagyok most én is itt. Arrogáns hangú leveled többi részére ref­lektálva meg kell, hogy mondjam; azzal a beismeréssel, hogy a zsidó paraziták elleni "harcod" következtében vagy itt, egyszer­smind elismered, hogy csatát vesztettél, de nem vagy elég bölcs ahhoz, hogy ebből levond a kínálkozó tanulságot. Az elbukott elvek porondjáról nem akarsz lelépni, most is az ifjúkorban beidegzett szólamok és gesz­tusok öregkori imitálásával hadonászol a történelmi titánok zuhanása folytán megren­dült talajon. Azzal, hogy a meghiúsúlás depressziós lelkiállapotában bosszúsan megtámadod az Egyesült Államok elnökét, mert ignorálta a Motalko-javaslatodat, lealacsonyító jel­zőkkel illetted, dummynak, baromnak ti­tuláltad, pénzügyi adminisztrációját gúnyos, fölényes tudálékossággal bíráltad, nem tet­tél mást, minthogh visszaéltél a befogadó hazád alkotmányában biztosított szólás­­szabadság elvével s ugyanakkor szégyenle­tes helyzetbe hoztad az itt teljes polgári jogot élvező honfitársaidat, akik bizonyára egyetértenek velem abban, hogy kihívó magatartásod miatt erkölcsi megrovást érdemelsz. És kétszeres megrovást érdemelsz, ha a javaslatod ignorálása nem annyira lelki ügyed, mintamennyire, pénzügyi kritikád­dal. együtt, egy kieszelt választási argumen­tum a Carter gyöngeségeit feltáró s a Rea­gan pozícióját megerősítő célzattal. Mert valami ilyenféle gyanú is felmerült bennem leveled olvasásakor. Igaz, hogy a politiká­ban a "megengedett" erkölcstelenség is fair play, amit "ügyes" kortes-fogásként emlegetnek majd a választási krónikák, de mégis az ilyen, nem furfanggal, hanem lel­kiismeretlen számítással kiélezett kontraszt csak az ellenségeskedés elmélyülését segíti elő a két tábor hívei között, a választás utáni időkre is kiható eredménnyel. Egyébként Reagan kaliforniai teljesítménye, amire hivatkozol, korántsem mérvadó a federális állam eredményes kormányzása tekintetében. Te, mint jó matematikus tudod, hogy sokkal könnyebb az egyismeret­­lenű egyenlet megoldása a tőbbismeretlenű­­nél, s milyen komplikált a művelet, amikor sok összetevő erő kombinált hatása határozza meg az eredő erő irányát! Tempora mutantur, de sok tekintetben még­sem változunk együtt az idővel. A honfogla­37

Next

/
Thumbnails
Contents