Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám
Paco-Roman—Rumanian Continuity időben történő megjelenését és szétosztását, nagyszerű munkának vélem ezt a kiadványt. Janics könyve a Felvidék sorsán át érheti el hasonlóan a világot). — Magam csak segítek, ahol tudok, mert munkám nagyon leköt. Aug. elején BP-en voltam... a Nyelvtudományi Intézetben számos barátomat kerestem fel. Aug. 20-tél 30-ig Finnországban voltam (5. Nemzetközi Finnugor Kongresszus, aztán lappföldi tanulmányát). Okt. első felében Kjotoban valék (International Symposium on the Genetic Relationships of the Japanese Language). Aztán Ausztráliába siettem családomhoz és öcsémékhez, Nov. közepén már ismét Hamburgban voltam, hiszen a Deutsche Forschungsgemeinschaftnak még sok munkával tartozom. — Szeptemberben (saját költségemen) megjelent Japanese-Uralic Language Comparison: Locating Japanese Origins with the Help of Samoyed, Finnish. Hungarian, etc.; an Attempt (316 nagy lapnyi terjedelmű, 594 etimológiát, 32 alaktani párhuzamot és hangtani összefoglalást tartalmaz). A Hamburgi Egyetem (a könyv anyaga alapján) január végén nemzetközi szimpóziumot rendez ("Provenienz der japanischen Sprache und des Volkes..."). Az előkészítés legnagyobb része rám hárul, hát van mit tennem. — Kazár Lajos, Hamburg Lipták Bélának; Köszönöm leveledet és a mellékelteket, fontos, izgalmas anyag, nagyszerű, érzékletes élménybeszámoló! |1. ITT-OTT 13.4, 20 et seq. j Ügy érzem, hogy a vita azért mégsem zárult le. Együtt eddig azért maradtunk, mert "fától-fáig" építettük az "alagutakat a hóban," lélektől-lélekig, Kőmíves Kelemenek módjára magunkat is, életünket is beleépítve, ha kellett, azokba a hidakba, amiken most már egyre többen jönnekmennek, jáynak-kelnek ide is, oda is, egyre természetesebben. Örülök, hogy most Te is végigjárhattad ezt az utat. Azt se feledjük: hogyan, és kik áldozatvállalásain keresztül ismerhettük meg személyesen először egymást mi, egyre természetesebben közlekedők, így azok is, akik baráti kezét most Te is megszoríthattad Pesten és Erdélyben — és így leszel Szegeden is, Debrecenben is, Újvidéken is, Pozsonyban is. ,A Jancsó Adriennek, Kányádi Sándorok, Sütő Andrások, Csoóri Sándorok, Czine Mihályok és sokan mások nagy áldozatokat vállaltak annak idején, mert Amerikával való első találkozásuk szórvány-magyarok közti nehéz, rohanó, szerény anyagi ellátottságó, néha ellenségességbe ütköző apostolkodás volt. Itteni meghívóik, kísérőik és vendéglátóik is nagy áldozatokat vállaltak — és neveiket Te is tudod Püskiéktől kezdve Kováts Bandin, Antal Attiláékon, Sass Marciékon keresztül Kazella Igiék, Fekete Pálék, Bojtos Laciék, stb.stb.stb.-ig. Idejüket, pénzüket, erejüket, becsületüket, jó hírüket apasztotta-suvasztotta minden körűt a sok gyönyörűség, emberség, magyarság mindenért kárpótló öröme mellett, me rt akkor még azt sem tudta itt senki, hogy kik ezek az apostolok, s ezért kevesen voltak az itteni vállalók. Mert nem úgy izzott közösséggé ez a most már sok országot összekötő magyar archipelago, hogy nagydobokat verve politizálgattunk, vagy hogy "elvtársaknak" akartunk valamit "megmutatni," sokkal fontosabb dolgunk volt és van; magyar jövőnk. Az, amiből most már Janics könyve és Illyés letiltott könyve fordítása lehet, és Király Károly levelek visszhangja, és Tanuk Korukról sorozat, és Czine Bethlen körútja és egyre több kisebbségi magyar pedagógus az anyanyelvi konferenciákon és mindaz, amiben most már Te is munkálkodsz, őrjöngsz, segítsz, cselekszel — és mégegyszer gratulálok útleírásodhoz, amerikai újságokhoz írt leveledhez! Vigyázz, kérlek, hogy közben együtt maradjunk! Hogy ne olyan ígéreteket akarj kierőszakolni, hogy — mint írod — "csak akkor jön, ha mi (értvén: MBK) hívjuk". Ezen az elemi fokon azért már régen túl vagyunk. Ne 36
