Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám
ingtonután— a"Macskajáték"-ot egy ragyogó színésznő, Helen Burns főszereplésével. Ez olyan siker volt, hogy a New York Times-nak a színházi oldalán legfölül óriási cikk és kép jelent meg. A címe.- egy magyar Moliére egy új darabbal lépett az amerikai közönség elé és a régi intim kapcsolat az amerikai szíriházi élet és a magyarság közt feléledöben van. (Utalás Molnárékra!) Lehet, hogy Örkény valóban megnyitotta az utat a még nála is jobbak előtt. A "Macskajáték"-ot fölvették a kanadai televízióra is, amit valószínűleg az amerikai tévé is átvesz majd. |folytatjuk| BUDSIÄISJAK , (OHLTTMÄIE: A. MAISÍÍGJJA Czeslaw Milosz 1911 június 30-án született a litvániai Vilnában. Ott nevelkedett, s ott tanult jogot is a Báthori egyetemen. A II. világháború eseményeit Varsóban élte át. A háború után diplomáciai megbízatással Washingtonba, majd Párizsba került. 1951-ben, mikor a szocialista realizmust "törvényesítő" szczeczini ítókongresszus után tőle is hűségnyilatkozatot követeltek, megtagadta a költői függetlenségét veszélyeztető együttműködést. Szakított a Bierut rendszerrel és Foglyulejtett értelem c. könyvében leszámolt a sztálinizmus mítoszával. 1960-ig Franciaországban élt, majd Kaliforniába telepedett át. Jelenleg a szláv irodalmak professzora a Berkeley-i egyetemen. Sokoldalú, művelt író, esszéista, kitűnő lengyel irodalomtörténetet írt angolul. Első versei 1930-ban jelentek meg, azóta számos kötete látott napvilágot. 1980-ban irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Alábbi verse Az ismeretlen fa c. kötetből való, Gömöri György fordítása. ANTIGONÉ (részlet) A magyar munkások, diákok és katonák emlékének ajánlom ezt az 1949-ben írt töredéket. Antigoné: Természetesnek venni mindent, mint tavasz után nyarat, az őszre meg telet, és emberi sorsokat oly közönnyel szemlélni, mint az esztendők futását? Amíg csak élek, azt kiáltom; nem. Hallod, Is méné? Azt kiáltom; nem. És nem kell engem vigasztalnotok, ne nyugtasson virág, se májuséj, se csalogány, se nap, se felhő, sem patak, semmi. Tartson tovább hát csillapítlanul mi megmaradt, s továbbra is miénk lesz, a fájdalom: csak ez méltó emlékezésre. Isméné: A fájdalmat szavakkal lánggá szíthatod. Talán még jobban szenved az, ki hallgat. Antigoné: Ó, Isméné, ezek nemcsak szavak. Kreón soha fel nem építheti uralmát sírjainkon. Rendjét a kard, 25
