Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 1. szám

14. évfolyam. 1. szám

ITT-OTT/1981

Volume 14. Number 1

ó forradalmak, ellenforradalmak, Diktatúrák és rohamos apatok,

S ti lobogók, vörösek, vagy fehérek;

Én rátok olyan idegenül nézek.

És tőletek olyan távol vagyok,

Mint erdő csendje város-dübörgéstől. Iszonyodom a meddő embervértől,

A semmitmondó, hangos, hazug szótól, És mindenfajta népbőlondítótól.

Jobbról, balról a riadókat fújják,

A véres jelzőlámpát lengetik.

És semmi sem nő — csak a nyomorúság.

Állok, nagy erdő-csendem közepén, Búcsúztatom a hulló levelet,

S tudom, hogy ezzel ítéletet mondok, ítéletet e vak világ felett;

Mikor a lét pillérei inogtak És mint a viasz, minden elhajolt, Egyetlen ércnél szilárdabb valóság, Egyetlen tett: a költő álma volt.

Reményik Sándor 1923

PEP& FflffiTlSnÉIL

Az Amerikai-Kanadai Magyar Élet 1980. szept. 20.-i számában STIRLING GYÖRGY "Egyirányú zsákutca" c. cikkében bírálja a Magyar Baráti Közösséget, mert Kopácsi Sándort, Budapest volt rendőrfőkapitányát mint "írót" szerepeltette az 1980-as Magyar Héten, és mert szerinte naívul jártéi a magyarországi hatóságokkal szemben Csoóri Sándor meghívásának ügyében.

Tudtommal Kopácsi csak egy könyvet adott ki, én azt nem olvastam, nem tudom, kiérdemelte-e vele az írói rangot; azt sem tudom, ő titulálta-e magamagát így, vagy az, aki azMBK meghívóját éppen szerkesztette. A kérdés tisztázása nem ér meg egy távbeszélgetést. Stirlingnek mindenesetre igaza van, hogy az emigrációban könnyű az írói címre szerttenni. Csak helyeselhetni keserű-humoros megjegyzését; "Itt nyugaton túltermelés van íróban, költőben .... Aki összehoz nagy kínnal egy vékonyka könyvet és saját zsebéből . . . kiadja, az már íróként mutatkozik be a névjegyén. Aki pedig kínrímeket farag és nyomtatásban láthatja egy-két versét, az már jogot formál a költő címre.. Nyugaton a magyarok közt úgyis több az író, mint az olvasó . . .."

De Stirling nem volna Stirling, ha ennyiben hagyná. Ügy állítja be ugyanis a dolgot, mintha az MBK szántszándékkal azért nevezte volna Kopácsit írónak, "hogy feledjük a múltat, glóriát fonjunk a feje fölé" — mindezt csupán Kopácsinak a Stirling szerint kérdé3