Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 4. szám

győző munkálkodása, még többek türelmes, a jó ügyért a nehézségeket is áthidalni kész szakmunkája eredményeként megszületett korunk nyugati magyar költészetének egy hazai antológiája is. Nem lehet kétséges előttünk, hogy tovább kell haladjunk ezen az úton. Hi­szen a nyugati magyar prózafrókat még alig ismeri a magyarországi olvasó, műveik eddig még csak elvétve jelentek meg hazai folyóiratokban. Ideje az ő novelláikat, esszéiket, regényrészleteiket is antológiában elérhetővé tenni Magyarországon. De a nyugati magyar irodalom és általában a kultúra műhelyei fs jórészt ismeretlenek a magyarországi olvasók előtt. Mi nyugaton minden magyarországi újságra, folyóiratra előfizethetünk és erre biztatjuk is olvasóinkat, tanítványainkat és egymást. Magyaror­szágra viszont még mindig csak nagyritkán engedik be pl. két legjelentősebb nyugati ma­gyar irodalmi folyóiratunknak: az Új Látóhatárnak és az Irodalmi Újságnak egy-egy szá­mát, A legelmaradottabb állapotok ebből a szempontból a Magyarországgal szomszédos országok némelyikében is uralkodnak: az ott élő magyarság még a magyarországi irodal­mitermékekhez is korlátozva jut hozzá, de másutt élő magyarokról szinte egyáltalán nem engedik értesülni. Mi nyugaton minden magyarországi és Magyarországgal szomszédos országbeli kon­ferenciára, találkozóra, kiállításra, előadássorozatra elfogadhatjuk a rendezők meghívá­sát akkor is, ha minket ezért néhány szélsőséges indulat kritizál. Még mindig előfordul azonban az, hogy nyugati kulturális műhelyeink, szigeteink találkozóira, konferenciáira, műsoraira nem engedik el Magyarországról és a Magyarországgal szomszédos országokból azokat, akiket mi előadónak, vagy vendégnek meghívunk. Minyugaton sűrűn biztosítjuk Magyarországról, a Magyarországgal szomszédos és a nyugati országokból meghívott írók, költők, történészek, irodalmárok, tudósok, tanárok, művészek előadókörútait, amelyek során végigjárják kulturális szigeteinket, ahol előadások és személyes beszélgetések, találkozások közben ismerkedünk össze egymással és tanulunk egymástól. Nyugati magyar képzőművészek, természettudósok és muzsikusok magyaror­szági meghívása ugyancsak örvendetesen sűrű már. De nyugati magyar költőinket, íróin­kat, publicistáinkat, tanárainkat, történészeinket, társadalomtudósainkat is meg kell hív­nia mi vendégeinkhez hasonló előadó és író—olvasó találkozó körutakra, hogy magyaror­­szági és a szomszéd országokbeli egyetemek, művelődési társulatok, klubok, egyesületek érdeklődő közönségével találkozhassanak rendszeresen országszerte. Ha az Anyanyelvi Konferencia célja az — márpedig az —, hogy mindenütt támogassa a magyar nyelv és kultúra megtartását és közvetítését, akkor alapként meg kell teremtse azt a lehetőséget, hogy a megtartani, a közvetíteni kívánatos és vállalt magyar nyelv és kultúra mindenütt folyamatosan, természetesen elérhető is legyen. 5. A jövő Fenyegetett jövőjű világunkban mi lehet a magyar archipelágó jelentősége, szerepe? Kölcsönözzük Adytól a szót: "szükség és érték." Mert, mint ahogy Csoóri Sándor mondta most márciusi beszédében New Yorkban; "A világ tizenhatmilliónyi magyarsága egy új közérzület, egy új közmegegyezés mondatait keresi, formálgatja . . . egy szelle­mi haza megalapozásához." Ehhez a hazaalapozó, jövőformáló munkához minden egyes szigetünk — mint ahogy a tömbök és a szórványok is; a magyarság minden egyes nemzet­gyarapító lelkiismerete és akarata — nélkülözhetetlen.— 28

Next

/
Thumbnails
Contents