Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 1. szám

Ludányi András (Ada, OH):

MÉRLEGEN A MÚLT ÉS A JÖVŐ KÖZÖTT (Lake Hope, Ohio, 1980. augusztus 25.-én)

Előadásomat, összegezésemet egy kis idézettel szeretném kezdeni és ahhoz kapcsolom aztán mindazt, amit átéltünk és amit átgondoltunk közösségünknek nemrég-múltjáról és remélhetőleg jövőjéről is. Az idézetet Cs.Szabó László Két tükör közt c. beszélgetéseiből vettem. Ezt írja.. . . sokat foglalkoztat az emigráció, tudatosan. A Római muzsika vége felé mások szájába adom, szemrehányásként, hogy aztán visszavághassak. Az emigráció örök emberi helyzet és állapot, from ott, kultúránk egyik állandó adottsága az ókortól. S talán a kínaié vagy japáné nem? — dehogynem. Ugyanúgy érdemes ábrázolni nemzedékről nemzedékre, mint az ahogy-lehet kitartást a gyökérnél. Néha burkolt honvédelem s ha nem süllyed talajtalan közéletesdibe vagy konspirálásba, az emberméltóság védelme. Egyébként is hol az otthon, otthonunk, ahonnan teljesen hiányzik az idegenség? Sokak szerint itt, a földön. De Platón, Szent Ágoston ... a fiatal Vörösmarty . . . szerintiiem. Ok is számítanak .

Az ógörög líra első megszólalása már a száműzötté. Hihetetlenül hangzik, de történetírásunk négy óriását, Hérodotoszt, Thuküdidészt, Xenophont és Polübioszt elűzték szülőföldjükről vagy elszakították. Egyiküknek sem ártott, kiszabadultak piacukról, a Köpködőről, látóhatáruk öszszefolyt a mediterrán civilizációval, büszke görögök és kozmopoliták egyszerre .... Rubens emigrációban született, Goya ott halt meg,mondtam, hogy Pepysék az emigrációból hozzák vissza a királyfit, aki egy ideig a francia király vendége, helyét az előkelő menekültek közt később a mi fejedelmünk foglalja el, Rákóczi Ferenc ....

Bár mi, akik az ITT-OTTot útnak indítottuk és akik a Magyar Baráti Közösséget is életre hívtuk nem tartjuk magunkat emigránsoknak, Cs. Szabó írását itt igen találónak véljük. A sorskivetettség és a kisebbségi lét, a szétszórtsági légkör, tényleg óriási lehetőségeket tartalmaznak számunkra. Szerintünk amit itt Cs.Szabó emigrációnak minősít, az talán inkább diaszpóra, inkább szétszórtság, mert utóbbinak fontos jellege, hogy mindig a jövőbe néz (még ha aggódva is!), míg az előbbi csak a múlton rágódik. A szétszórtsági lelkűiét, ebből kifolyólag, képes új szemszögből vizsgálni népünk lehetőségeit és nem rabja a régi szólamoknak, formuláknak. Tehát amint Cs.Szabó is megállapítja, az emigránsok (szétszórtságiak) termékenyítő, élesztő és friss erőre képesek. Azt hiszem, Közösségünk rövid történelme ezt a megfigyelést már számtalanszor alátámasztotta próbálkozásainkban, mindennapi munkánkban.

De a szétszórtsági lét másban is különbözik az emigránsok beállítottságától. Míg az emigráns "ideiglenes" és "átmeneti" álláspontot foglal el és külföldi létét "csapásnak," "idegenbe való-száműzetésnek" tekinti, addig a szétszórtsági magyar szórványéletét elfogadja és élni akar ennek kiváló lehetőségeivel.

Mik ezek a kiváló lehetőségek? Itt főleg századunknaka technológia által nyújtott lehe-16