Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám
-4-Brogyányi Kálmán (New York): A DUNAI GONDOLAT TEGNAP £S MA II A szláv ébredés a közép-európai szlávoktól indult ki. Részben a francia forradalom, részben a német filozófia és romanticizmus fordította a figyelmüket a múltba és onnan kovácsoltak maguknak programot a jövő számára. Jellemző, a "pánszláv" szó először Budapesten, 1826-ban megjelent, latin nyelvű könyvben, szlovák szerzőtől látott napvilágot. A krímeai háború idején, 1855-ben Oroszországban mint szlavofilizmus, az orosz nemzeti, lelki megújhodási folyamata volt és széleskörű tudományos munkásságot táplált. Az orosz pánszlávizmus apja Krizaniő'hórvát római katolikus pap volt, aki megjelent Alexisz cárnál, kérve, hogy vegye védelmébe és szabadítsa fel a délszlávokat a török járom. alól. A cár 1661-ben Szibériába, Tobolszk vidékére száműzte. Krizanió 15 évig raboskodott, de meg nem tört. A cárok később is idegenkedtek a pánszláv gondolattél, mert a francia forradalom szabadság eszméjének trójai falovát látták benne. Csupán ha a bizánci szláv egyház tagjairól — mint a szerbekről — volt szó, lettek figyelmesek. A helyzet megváltozott, mihelyt a kezdeti szlávofil etnikai, nyelvi és történelmi érdeklődésből politikai programmá vált a mozgalom. Ekkor már az orosz külügyminisztérium, és közvetlenül az első világháború előtt a cári hadügyminisztérium is érdeklődni kezdett utána. Ekkor már fegyveres veszedelemmé nőtt. Mi magyarok már a kezdet kezdetén részei voltunk a nagy szláv érdeklődésnek. De nem feudális társadalmi rendszerünk, állítólagos nemzetiségi elnyomásunk miatt — amit olyan divatos ma emlegetni. Nem: geográfiai helyzetünk tett bűnössé a szemükben. Mint FrantiSek Palacky, a cseh történetíró fejezte ki; "A magyarok betörése és megtelepedése Magyarországon, egyike azon eseményeknek, amelyeknek a legsúlyosabb következményei voltak Európa történelmében, a legnagyobb szerencsétlenség, mely valaha a szlávságot érte." T.i. elszigetelték az északi, a déli és nyugati szlávságot egymástól több mint egy évezredes közös történelmi fejlődést akadályozva meg. Ezt, a magyarellenes álláspontot az oroszok Vlagyimir Ivanovics Lamanszkij (1833-1914) orosz történetíró álláspontjának megtűzésével enyhítik, mivel Palacky nehezen egyeztethető meg a marxi-lenini elgondolásokkal. Lamanszkij szerint a magyar honfoglalás pozitív volt a szlávság számára. Mintegy védő blokk fogta fel a germán kelet felé irányuló inváziót és megakadályozta a szláv népek elgermanizálását. Pl. a szlovákság az ún. ezeréves elnyomás nélkül nehezen őrizhette volna meg a mai nyelvi, etnikai tisztaságát, sőt területi integritását! A magyarok ezután állandó programpontját képezték a nagy szláv propagandának. JakovleviesDanílevszkij, aki Oroszország és Európa c. könyvében már európai viszonylatokban méri a szlávság jelentőségét, egy új szláv únió képét rajzolja fel a hatalmas cári korona vezetése alatt. Ebben a blokkban a magyarok, görögök és románok nem szlávok. De míg az utolsó kettőt a bizánci vallás köti a cárhoz, a magyarok számára az unió — Danilevszkij szerint ~ minden állami függetlenség nélkül — egy történelmi szükségesség, a-18 T