Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 4. szám

ideológiai, ott van egy osztályvasfüggöny, és lehetne tovább sorolni azokat a falakat, amik minket egymástól elválasztanak,

Hántások is érnek gyakorta, ügy érezzük érdemtelenül, bennünket. Olyanok is vannak, akik elhagyták sorainkat és messziről lövöldöznek. De én úgy érzem, hogy ezer év alatt talán annyi azért belénk égett Krisztus tanításából, hogy a hozzánk visszatérőt szeretettel tudjuk fogadni és legszebb asztalunkat tudjuk számára megteríteni.

Mármost egy ilyen közösségben, amiben annyiféle nézetű és hátterű magyar gyülekezik össze, s ahol ilyen szélesre tártuk a türelem kapuját, mi hát a közös nevező, vagy matematikai nyelven mi tehát az a legkisebb közös többszörös, amire mégis szükség van azon tűi, hogy mindannyian magyarságunkat akarjuk szolgálni? Én ehhez egy régi latin tanítást tudnék idézni; In necessariis unitas. in dubiis libertás, usque tandem caritas. Vagyis, a szükséges dolgokban, de csak a legszükségesebbekben, egység; a kétesekben, ahol a vita lényeges, hogy kialakítsuk a véleményt, szabadság, de mindenek fölött, a szeretet. Azt hiszem, ha van, ebben rejlik sikerünk, vonzásunk titka, ezért tudunk pl. évente ezen a helyen olyan sok helyről összegyűlni, merttalán e felé a légkör felé már egy lépést megtettünk. Sokan ezt, ha nem is így tudatosan, de valahogy érzik. De ez felelősséget is ad nekünk, mert ha balsikereink vannak, akkor e balsikerek oka az, hogy ez ellen a légkör ellen, ezek ellen az alapkövetelmények ellen vétettünk.

Most nézzünk szembe a legnehezebb kérdéssel is. Érdemes-e? Hallgassuk meg rögtön a józan, okos, a hideg logikával gondolkodó választ. Utódaink úgyis beolvadnak. Talánvan még 20-25 évünk, migaz 56-os nemzedék az amerikai egyetemeken és egyéb fontos őrhelyeken ki nem öregszik. S ez alatt az idő alatt egy csomó roppant fontos feladatot végre kell hajtanunk a magyarság számára. Elsősorban a nyugati világ tájékoztatását a magyarságot ért, embertelen igazságtalanságokról. Ezt a feladatot mi vállaltuk és teljes erővel csináljuk is. Ezt.i. egy olyan magyar nemzedéki feladat, amilyet semmilyen más eljövendő magyar nemzedék nem tud végrehajtani, mert Isten és a történelmi végzet most adta meg számára a lehetőséget.

De mi lesz 20 év múlva, 25 év múlva? Akkor már nem lesz magyar feladat? Akkor már nem lesznek szétszéledt, szétszórt magyarok? A közöny tengerében akkor már nem lesz szükség őrtállókra? A szétszórtság végvári vitézeire? Emlékezzünk csak Vajda János soraira;

Nem nézem az utcák szürkeségét,

A közönyös arcok nekem nem élnek,

Testvéreim a csillagokba néző nagy álmodók,

Szomorúszemű merészek.

A szomorú szemet megadta nekünk a magyar sors, a merészséget népünk történelme. Ne merjünk álmodni? Én az okosan kiagyalt napi feladatok mérnökien pontos végrehajtását és a csillagokba néző magyar álmodás szintézisét látom közösségünk minden nemzedékhez széló feladatának. S e feladat egyik legfontosabb láncszeme a magyarságtudat reformja.

Ez minden magyar közös gondja, nemcsak az otthoniaké, nemcsak az erdélyieké, nemcsak a felvidékieké, délvidékieké, vagy nyugatra nézve az őrségieké, a mienk is. Mi azzal a ténnyel, hogy elhagytuk hazánkat, csak a hazánkból léptűnk ki, de nem a történe14