Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám
lemből. S a magyarságtudat:, ez a minden magyar számára irányt mutató belső iránytű, már a század eleje óta krízisben van. De gyökerei sokkal mélyebben, a 16, századig nyúlnak vissza, A mohácsi sírkert nemcsak 20, 000 magyar vitéz gyászafremléke, de a középkori magyar birodalom kriptája is. A Szent István-i eszme a középkori magyar királyság politikai birodalmi méretekre szabott köntösben. S amíg e birodalom élt, ez az eszme nagyszerűen virágzott is. Mi azonban a birodalom széthullása után is fenntartottuk és az én nemzedékemet még otthon, 400éwei a magyarbirodalom széthullása után is, ideológiailag a magyar birodalmi eszme vezérfonalára nevelték. Ez már annyira távol volt a magyar létezés realitásától, hogy a gondolkozó magyar lelkeket kétségbeesésbe sodorta. Ezért volt Adynak kétségbeesett harsonája a század kezdetén, amikor elkezdte a magyar tudatot, a magyarságtudatot vizsgálni. Ezért volt olyan kétségbeesetten ostorozó ez azAdy-féle vizsgálat, és már előtte is ugyan, a magyar múltban, az őnostorozás egy magyar jellegzetességgé vált, de Ady tette úgyszólván a jó magyar gondolkodók számára követelménnyé. Nem volt más kiútja. Az álmodozásokból, a realitásoktól való elvonulásból fel kellett rázni a nemzetet, fel kellett rázni a magyarságot, vissza oda, ahol vagyunk, ö megérezte a magyar tragédiát, 15-20 évvel a trianoni béke előtt megfújta a riadót, megírta "A szétszóródás előtt” c. versében a magyarság szétszóródását is. S ez az Ady-féle szétszóródás a mi magyar vallásunk egyik alapvető evangéliuma. Az első világháború után ez a kábán, hirtelen álmából felrázott magyarság szembe kellett nézzen a tényekkel, Trianonnal, Borzalmas volt az ébredés, és akkor megint megkezdődött a vádaskodás, folytatódott tovább, hiszen mi 400 éven keresztül állandóan a létezésünkért, a megmaradásunkért, szabadságharcok sorozatát kellett hogy vívjuk, politikai, történelmi és társadalmi téren is. Egyszerre kellett harcoljunk sokszor a török, a Habsburg, a becsapó tatár, sajnos azonban a magyar főúr és olykor a magyar főpap ellen is. A második világháború csak betetőzte a magyarságtudatnak ezt a krízisét. Mostmár ezt a —ugyan a múltba visszavivő, de a realitást elvető — tudatot is kiirtották a népünkből. Rákosiék olyan munkát végeztek, amire azt lehet mondani, hogy a magyar történelmet kiciánozták az akkori és az azutáni magyar nemzedékek leikéből, Hát mi van ma akkor? Egyrészt otthon, az ottani magyarság. Az öregek még emlékeznek a szentístváni eszmére, de az már több mint 400 éve korszerűtlen; aztán ott vannak a fiatalok, akik semmit nem tudnak a magyar történelemről, akik nem tudják azt, hogy kicsoda Sütő András, javarészükben. Mostmár van egyfajta ébredés az elmúlt években, de ez nem egy tudatos nevelés eredménye fölülről, ez a nemzet követelése, dorombolásé; az ébredező, sarjadó magyarságtudat üti Kádár János kapuját alulról a pincékből, a magyar lelkiismeret felől. S mi van itt kint? Itt kint öregjeink emlékeznek a 400 éve korszerűtlen szentístváni eszmére és nem teremtettünk rendet gondolatvilágunkban. No mármost, ez a keresés, a magyarságtudatnak a reformja, elkezdődött, otthon kezdődött el. Elkezdték otthoni íróink, tudatosan, bátran, föl tették a kérdéseket, keresték a magyar múltat, keresték a magyar múltban azokat a pozitívumokat, amelyek ehhez a magyar lelki igényhez, a megmaradás igényéhez, segítséget tudnak adni, és a neveket jól ismerjük, hiszen mindent elkövettünk azért, hogy személyi kapcsolatba kerüljünk velük. Illyés Gyulától, Csoóri Sándoron át a különösen annyira fontos fiatal nemzedékig — sorolhatnám a hála Istennek egy előadás keretébe ma már be nem férő neveket. De ha mi meg 15
