Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám
rialistákat ez a kérdés nem érdekel, mert túl megy az anyagi létezés korlátáin, tói megy az anyagi dolgok élvezetének határán. S a materialista birodalmon belül a marxisták pedig fölényesen vagy unottan legyintenek a kérdésre, érdektelen teológiai játéknak, irrelevánsnak tartják, mert hiszen nem mond semmit az ember társadalmi szerepéről, ami az ő felfogásukban az emberi létezés dialektikájának egyetlen lényeges problémája. Mi, a Magyar Baráti Közösség, az ITT-ÖTT barátai azonban ezzel a kérdéssel, ha nem is tudatosan, de a lelkünk mélyére süllyedve állandóan foglalkozunk. Ml azért jöttünk létre, mert meg akarunk maradni. Meg akarunk maradni mint magyarok. És azért nem foglalkozunk vele tudatosan, mert mi nem akarunk erre szót pocsékolni. Tettekkel akarunk magyarnak megmaradni. Keressük a magyar megmaradás technológiáját azon a helyen és akkor és ott az időben és térben, ahova minket a magyar sors, saját sorsunk, állított. De bár a tetteken mérjük le létezésünk értelmét, azért félreértés ne essék, nem becsüljük le a szó értékét sem. A mi számunkra a magyar szó szent. Szétszórtsági elszigeteltségünket megszünteti, térben és időben összekapcsol a magyarsággal. Olyan szent legalább nekünk a magyar szó mint a zsidóknak a Tóra, amit nemzedékek ápoltak és őriztek évezredeken át, hogy megtarthassák őseik szellemi örökségét. A "szent, "a"teológia"és az "Isten" szavakat kellett többször használnom, hogy megpróbáljam önmagámnak megmagyarázni, és nektek is, magyarságunkhoz való ragaszkodásunk okát. így talán már egy kicsit érthetőbbé válik önmagunk iránti igényünk olyan megfogalmazása, hogy magyarságunkat vallási szinten akarjuk élni. Többeket megriaszt ez a profánnak vagy szektáriusnak tűnő, annak is értelmezhető, kifejezés. Legbensőbb barátaink közül is többen elkedvetlenednek, amikor ezt hallják. Pedig közülük többen, éppen Ők, életük és tetteik példáiban igazolják e tétel lehetőségét és igazságát, még akkor is, ha ennek önmaguk előtti vagy nyűt megvallásától óvakodnak. A vallási jelzők itt a mi számunkra "mércét" jelentenek, a szándékhoz, a feladathoz méltó nemes, erkölcsi mércét. Lehet-e a vallásinál magasabb rendű erkölcsi szintet találni? Kant sem talált, más gondolkozók sem. A marxizmus történelmi tragédiája éppen az, hogy valláserkölcsi követelményeit nem tudta materialista gyökerű, de egyetemes érvényű erkölcsi kódexszel behelyettesíteni. Ezért marad a kommunista ember eszményképe örök, megvalósíthatatlan utópia. Mi is hiába kísérleteznénk ilyesfélékkel, más irányú behelyettesítéssel. De azok, akik ebben a gondolatban hisznek, semmiféle dogmát nem próbálunk rákényszeríteni senkire, sem a Közösségen belül, sem azon kívül. Mi légkört szeretnénk teremteni. O- lyan légkört, amiben mindannyian örömmel, tiszta szívvel tudunk munkálkodni. S ha ezt a légkört gyakorta felhők zavarták és zavarják ma is, ennek oka az, hogy még nagyon meszsze vagyunk az önmagunk elé kitűzött erkölcsi szinttől. Ne riadjunk vissza attól, hogy ezt felismerjük és ne riadjunk vissza attól sem, hogy felismert hibáinkat javítsuk, igazítsunk önmagunkon. Emberi gyarlóságok, hiúság, féltékenység, tudatlanság, s az ősi bűn, a hübrisz, a gőg, nem kímél bennünket sem. Olykor sznobista, elítista jelenségek is felütik a fejüket, ez bizony csak egy újabb baj, a magyart a magyartól elválasztó vasfüggöny váza lenne. S már éppen elég ilyen magyart a magyartól elválasztó vasfüggöny van, ott van a valóságos földrajzi, ott van egy történelmi, egy 13
