Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 4. szám

tudunk hozzájárulni, fiaink, unokáink (sa jnos nekem egyik sincs , de nektek van) szívükben, lelkűkben magyar érzelműek maradhatnak, de aki elhagyja a hazáját, annak az utódai előbb­­utóbb felszívódnak. Maradhat egy emlék, maradhat egy szentimentális kapcsolat, maradhat egy törekvés, de ezeknek az utódainknak, bárhol élnek is, a feladata a túlélés segítésében csak az lehet, hogy minta lengyelek Lengyelországot, vagy mint a zsidók pl. Izraelt támo­gatják, remek, hatásos lobby-kat képezzenek. Ilyen szempontból igen, hozzájárulhatnak, segíthetnek. A biológiai túlélés azonban a Duna-medencében történik vagy hiúsul meg. A másik a kulturális túlélés. Itt már van nekünk szerepünk, de az is csak a Duna­­medencébenoldódhatikmeg. Mi ez a szerepünk? (És ti igazán nagyon gyönyörűen hozzá­járultok ehhez!) Mi, akik, különösen itt, a tudományos életben dolgozunk, hidak lehetünk és tolmácsok lehetünk. Hidak olyan értelemben, hogy angolra fordítunk munkákat és meg­próbáljuk meggyőzni a barátainkat, akik könyvterjesztéssel foglalkoznak, hogy terjesszék olyan széles körben, amilyenben csaklehet (mert lehet); és így vagyunk tolmácsolói az ott­hon írottaknak. Itt van pl. a Janics könyv, amit a ti jóvoltatokból most angolul kiadunk és ami már hála Istennek készen van. Borzasztó nehéz munka volt áttenni, úgy áttolmácsolni angol nyelvre, hogy egy amerikai vagy angliai olvasónak érthető lehessen. Magyarországi dol­got, legyen az kulturális, politikai, vagy bármi (kivéve a kizárólag természettudományit vagy matematikait) áttenni idegen nyelvre, azt majdnem azt mondhatnám, át kell költeni, tisztességesen, objektívan. De bármilyen nehéz az ilyesmi, a magyar kulturális életnek hidjai és tolmácsolói kell, hogy legyünk, és ezzel hozzájárulhatunk, valamiképpen, kis mértékben, a túléléshez. Amiben még sokat tehetünk (és itt megint igazán sokat tesztek ti) az az, hogy a nyu­gati közvéleményben a magyarság "image"-ét, a magyarságról alkotott képet, jóhírünket a nagyvilágban necsak fenntartsuk, hanem növeljük is. És én a magyar forradalomról épp ebből a szempontból szeretnék beszélni. Hiú ábránd, hogy nektek újat tudok mondani, mindenki tudja, mi történt a Széna té­ren vagy a Corvin köz-ben meg a Deák téren. A magyar forradalmat amúgyis rengeteget tolmácsolták és interpretálták már, ebben is mindannyian tudósok vagytok, ami azt illeti. Én tehát inkább úgy szeretnék a kérdéshez nyúlni ma, hogy: hogyan tudjuk interpretálni angol nyelvű barátaink és angol nyelvű közönség számára, vagyis: how can we sell it? A helyzet az, hogy hála Istennek az áru kitűnő, nem nehéz eladni. 1848 óta semmi nem történt Magyarországon ami ennyire haladó, ennyire érdekes lett volna, ami ennyire felkeltette volna a nyugati világ érdeklődését, mint 1956. Más szóval ha úgy tálaljuk, a­­hogy volt, máris olyan az áru, hogy el lehet adni. De idővel homályosodik a kép. Huszon­öt év, negyed évszázad telt el azóta. Tehát jobban kell a módszerre nézni, hogy hogyan lehet még mindig ébren tartani az érdeklődést a magyar forradalom iránt. Az, hogy én a magyar forradalmat háborúnak nevezem, és az első háborúnak a szo­cialista országok között, ennek ilyen pragmatikus oka van, bár persze van a történettu­dományok vagy államtudományok szempontjából is egy teljesen elfogadható indoka. Mik a pragmatikus okai ? Pontosan ez a kérdés; hogyan lehet még ébren tartani az érdeklő­dést, hogy lehet felújítani az elalvó érdeklődést. Mindenki tudja, hogy az amerikai életben, a gazdaságiban is, a hirdetésekben, a te­7

Next

/
Thumbnails
Contents