Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 3. szám
lönbség nélkül. A tehetség nyugtalan és nyugtalanító. A kuvasz simul, a kuvasz alázatos, tisztelete átlátszd és tapad, fenntartás nélkül kiszolgál, betartja a köztisztviselői hierarchiát, míg be nem telepszik. Ez a délamerikai műkedvelő író atyákhoz tapad .... A kuvasz ír mindent: szébősége és utánzékészsége jólfejlett. ír humorkát és tragédiát, van regénye, költeménye s novellája mindenről .... Komoly értékeket nem lehet megjelentetni, — ő már egész kiadői telepítmény önmagábél, odaát lapja van (az "atyák lapja") a ki tudja hányadik kötetét engedi ki. Az emigráciéban mindent lehet, — mégis nem mindig jé mindent megkísérelni. Mondhatja valaki például, hogy odahaza az Akadémia elnöke volt, de nem írhat itt regényt mondjuk az Új földesúr címmel, Jékai Mér álnév alatt. A Barbárok Méricz Zsigmond egyik, legnagyobb írásműve. Megjelent odahaza vagy tízezer példányban, kultúrmagyarok százezrei ismerik. Ilyen címen megjelentetni nyomtatott szépirodalmi művet, ami nem Mériczé, a legnagyobbfoku barbarizmus, súlyos címplágium. Így hát késői bosszú tanúi vágjunk? Mért nem reflektált Kutasi még akkor az őt ért kritikára amíg élt Kovách Aladár? Vagy azt gondolja a halottat lehet rágalmazni? Sőt! Ezzel fizet új gazdáinak, akiket évente többször felkeres Budapesten a Magyarok Világszövetségében, vagy az Anyanyelvi Konferenciákon? Vagy talán a nemzeti eszmékért mindig kiállé, Erdély és a többi határon túl vergődő magyarságért következetesen harcolé s a Nemzetőrt haláláig támogató Kovách Aladár rágalmazásával egy újabb könyvének otthoni kiadását akarja kiérdemelni? Kutasi múltjának megismeréséhez tartozik az a tény, hogy évtizedeken keresztül a magyar bencések lapjának szerkesztője volt Brazíliában. Pálfordulása után az erdélyi származású neves írénőt, Ignácz Rézsát az otthoni Elet és Irodalomban (1979. ápr. 28) azért támadta meg, mert az írénő a Méricz Zsigmond Körtéren állé Kisfaludy Strébl Zsigmond Szent Imre szobrának védelmében emelt szét. Vele szemben Kutasi Londonbél támadta és écsárolta a szobrot! Ki gondolta volna, hogy 1944-ben még nyilas karszalaggal nyüzsgő fiatal úsjágíré előbba brazil bencések lapjához szegődik, majd 180 fokos fordulattal az egyházakat üldöző kommunista kultúr-politikának.— Padányi-Gulyás Jenő (Billings. MT); HIVATÁSTUDAT ITT ÉS OTT Idekint lassan, lassan, de legalább is vezető köreinkben egyre világosabbá válik annak a tudata, hogy a magyarság olyan feladatokra van hivatva, amelyeket más népek helyettünk ellátni nem képesek. Ezt nem elfogultság láttatja így. Ez immár történeti tény. Igen ám, de ennek a felismeréséhez a történelemnek és a világesemények olyan szabad vizsgálata szükséges, amilyennel otthoni sorstársaink nem rendelkeznek. Az az eltorzított kép, amit fiataljaink ma múltunkréi, különösen az utolsé száz évről iskoláinkban kapnak, alig alkalmas arra, hogy belőle hitet, bizalmat nyerjenek. Hozzájá-32
