Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 3. szám
télén szervezett, szerkesztett, kiadott, inspirált. Szuggesztfv egyénisége, kitűnő előadókészsége, rendkívüli műveltsége, tájékozottsága, gazdag nyelvtudása vonzotta maga köré kortársait és a nálánál fiatalabbakat. Az a nyomorúságos kis szoba, az elfeledett, a sokat emlegetettek mellett mégis létező irodalmi központtá vált. Hosszú idő után, az ötvenes évek közepén, találkoztam Bécsben Kovách Aladárral. Ha nem tévedek, ugyanaz a vékony ballonkabát volt rajta, kezében az a kampés bot, mellyel az Üllői úton ballagott. Gyermekkori betegségében sérült lába, a gazdag és haladott Nyugaton, ugyanabban az el vénült és elavult gépben,» megismertem zörejéről. Ugyanúgy költötte idejét és pénzét mások irodalmi boldogulására, és mindenekfeletta kinti magyarság művelésére. Mérhetetlen tömegű levelezése, minden bizonnyal, a határainkon kívül élő magyarok harminc esztendejének leggazdagabb dokumentumanyaga. 1382-41 Ha valaki, mi tudjuk igazán milyen önzetlenül állt Kovách Aladár a Magyar Október akkori fiatal írói mellé, akik 1956 novemberében Bécsben gyülekeztek. Ismeretlenek és tájékozatlanok voltunk. Csak a váci börtön "Füveskert" című kézzel írott antológiában szerepeltünk. Újságot soha nem szerkesztettünk, csak a megszállottságig fűtött misszióstudat élt bennünk, hogy az elbukott szabadságharcot szellemi fegyverekkel folytassuk tovább. Akkoriban Aladár Párisban élt, a francia rádió magyar adásának dolgozott. Kérésünkre azonnal otthagyta Párist, vonatra ült és két kopott bőröndjével Bécsbe érkezett. Mayerhof utcai szobája lett a szerkesztőség. Tudásával, tekintélyével nemcsak Ő állt mellénk, hanem régi barátait is beszervezte, akiknek megvolt a gyakorlatuk és tudásuk; hogyan kell hetilapot szerkeszteni, illetve kiadni. Ennek a romantikus bécsi korszaknak megírásával még tartozunk olvasóinknak. * * * Tatay Sándor elismerő írásával egyidőben az amerikai magyar fiatalok lapjában, az ITT-OTTban Kutasi Kovács Lajos (London) burkolt támadást intézett a halott író ellen. Kovách Aladárt — úgy érezzük — nem kell megvédeni. írásai, tettei védik Őt és emlékét mindnyájunknál jobban az utókor előtt. Barátai, a Csikágóban élő Szathmáry Lajos és a New Yorkban élő Püski Sándor megható szenvedéllyel és a tanúk hitelességével utasították vissza Kutasi alaptalan gyanúsításait. Kutasi ugyanis Kovách Aladárról szólva azt az inszinuációt keltette, hogy 1944 tavaszán, amikor az üldözötteknek bújkálniok kellett, azzal, hogy elvállalta a Nemzeti Színház igazgatói tisztét, az üldözők oldalára állt. írása elolvasása után sokat töprengtünk, mi válthatta ki Kutasiból ezt az indokolatlan támadást a halott íróval szemben, aki nem tud védekezni. Egy régi cikk keresése közben kezünkbe került a Münchenben kiadott Hungária c. hetilap 1954 május 5-i száma. A lapnak annakidején Kovách Aladár főmunkatársa volt és a "Bizalmas jegyzetek" c. rovat szerkesztője. E rovatban többek között Kutasi akkoriban megjelent Barbárok c. könyvéről is ír. Ebből a cikkből kivonatosan idézünk; Egy műkedvelő, vagy epigon, aki fest is és titokban zenélget, könyvet adott ki Délamerikában Barbárok címmel. Az emigráció undorító állapot, kellemetlen a sors, rossz életműfaj. De vannak sokan, akiknek ez emelkedés .... Burjánzik itt is egy társaság, ún. "szellemi garnitúra." Ez gyökeret ver mindenütt, de különösen szereti az egyházakat, felekezeti kü-31
