Itt-Ott, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 3. szám
L. Kovács Idára (Haekettstown, NJ): SZÜLŐFALUMBAN A pókhasú nap serényen mászott az ég nagy lapulevelén s a földön oldott kéveként terült szét a fény A por néhol a füvek lándzsáin remegett néhol simabársonnyal bevont pár szőlőlevelet Megcsodálom a zömök hegyek púpos hátát és roggyant vállait melyekre a köd anyásán áttetsző nagy kendőt terít Ott mélyen, a völgy tenyerében piros gombakalapok a háztetők rajtuk a galambok szürkés pettyek s a kémények lógó madár Erre fehér hártyaszárnyakon száll feléd az akácvirág és májusban csillagvirágot szikráznak az orgonák Fáradt lábadra puha saruként tapad az út pora a rét tehénszőrén végigcsattan a szél láthatatlan ostora így bandukolsz gyerekkorod hepe-hupás mezsgyéin át orrodban iránytűként hordozod a tarlók szúrós illatát És fakó pergamenlapok hullnak eléd, pár sárgult falevél miket kitépett, míg az évszakok könyvében lapozott, a szél.— 27
