Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 3. szám
futása , melyet egyetlen szüntelenül érvényesülő motivum hat at: a "tehetetlen kor", a "puhaságra serényebb" unokák serkentése az ősök hősi példájával. Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? Századok ültének el, s te alattok mélyen enyésző Fénnyel jársz egyedül.... * * * A tehetetlen kor jött el, puhaságra serényebb Gyermekek álltak elő az erősebb, jámbor apáktól. S nemcsak a nemzet, de az egyén kinzó kérdéseire is egyetemes választ keres. Erre páratlan példa a Csongor és Tünde mesedráma, melynek hőse nemcsak szerelmet, hanem az egész emberi boldogságot keresi. Hogy a pénzvágy, a hatalom és a hódítás szenvedélye nem ad boldogságot, hanem a pusztuláshoz vezet,- ez az egész emberiségnek szóló tapasztalat. Géniuszra vall, hogy az élet kérdéseit már az egész emberiség szemével tudja nézni. így Írhatta meg a költő 1836-ban Szózatát, melyben már nem a tehetetlen kor késő unokája támasztja fel az ősi dicsőség ragyogását; a vers szuggesztiven meg-megismétlődő mutatószavai ennek a földnek, a jelen hazának szeretetét mélyítik el. Egy megfogyott, de meg nem tört, kicsiny, de erős nép történelmi öntudata szólal itt meg, egy népé, amely már a maga múltját mint az egész emberiség történelmének egy részét tekinti. Ezért fordulhat az ezredévi szenvedés, az annyi szív ontotta vér, ész, erő és akarat jogán a magyar költő a nagyvilághoz. A magyar történelem itt már nemcsak elvont példa, hanem a jelenben is érvényes tanulság: nincs hiábavaló áldozat. Ugyanennek jegyében fogant a Gondolatok a könyvtárban cimü vers is, melyben a retorikus jelleget a belső lelki történések műfaja, a monológ váltja fel. A "Mi dolgunk a világon?" morális kérdésére az ódái pátosz nyelvén ad választ. A nemzeti felemelkedés tervével ver hidat az egyetemes emberi sors szakadékokkal sötét polgári jövője felé. Szerelmi lírája a nagy hazafias lira patetikus hangjával rokon hangnemet üt meg. AMerengőhöz csodálatos soraiban a szép magyar vers időtálló értékei csillannak meg: A birhatót ne add el álompénzen, Melyet kezedben hasztalan szőritsz: Várt üdvöd kincse bánat ára lés zen Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz. Házassága idejéről való egyetlen verse, legszebb epigrammája, melyet egy délután kilépve szobájából némán adott át nejének, költészetünk megismételhetetlen négy sora: Nem fáradsz-e reám mosolyogni, ha csüggedek és ha Megszédit a gond, tűrni szeszélyeimet? Nagy feladás vár rád, fiatal szivednek erényét Tenni napul megtört életem árnya fölé. 12
