Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 3. szám
OSÓBSCffiéWJKIL Ismét egy elnök választás küszöbén állunk. Nekünk szétszórtsági magyaroknak ez több dilemmával jár, mert nekünk a választás nem csupán párt-politikai kérdés mint sok más embernek. A jelölteket mi ügy kell mérlegre tegyük, hogy kiértékelésükben kettős lényünk, azaz amerikai-magyarságunk, tudjon józanul dönteni. Nekünk gondolkodva kell leadni a szavazatunkat, nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy csak érzelmeink, csupán a szólamok és az ideológiai árnyalatok miatt döntsünk akár Reagan akár Carter mellett. A józan döntés érdekében szem előtt kell tartsunk legalább három tényezőt: Elsősorban melyik vezető programja és cselekedete ad reményt arra, hogy befogadd hazánk érdekei a nagy távlatban is biztosítva legyenek (tehát, nem elég arra gondolni, hogy a jelen pillanatban vagy mielőbb állig legyünk felfegyverkezve, arra is kell gondolni, hogy milyen lesz a közoktatás és a vezetők nevelése miután Reagan és Carter már nincsenek a politikai közéletben!). Másodsorban, azt is szem előtt kell tartsuk, hogy melyik vezető biztosít számunkra, amerikai-magyaroknak olyan légkört, amiben nyugodtan maradhatunk amerikai-magyarok és nem kell átvedlődjünk amerikai-WASPokká. Azaz, az ’'ethnic" megmaradás és továbbfejlődés melyik jelölt vezetése alatt volna jobban biztosítva. (Melyik a felpöffészkedett WASP nacionalista és melyik képes elfogadni a pluralista társadalomrealitását?) Harmadsorban, melyik jelölt külpolitikája ad nekünk több lehetőséget arra, hogy nyomást gyakorolhassunk az összmagyarság, azaz világmagyarság érdekeinek a számbavételéért. Például, hogy a detente keretén belül, Közép-kelet Európát mentesítsék nukleáris fegyverektől, azaz lehessen ott — és a világon mindenütt — redukálni az atom pusztítás lehetőségét! Vagy hogy az emberi jogokért való kiállással, akár Erdélyben, akár Felvidéken, akár a Vajdaságban szót tudjunk emelni a magyar kisebbségek mellett. (Tehát, melyik jelölt külpolitikája ígérkezik rugalmasabbnak, nem pedig egyszerűen agresszívnek és konfrontációénak?) Amerikai-magyarok számára ez a hármas-mérce más választásoknál is alkalmazható, azaz melyik szenátor vagy képviselő érdemli higgadt, átgondolt támogatásunkat! Sőt, ugyanez a mérce szintén valószínűleg alkalmazható egy-két más "nyugati" demokráciában is, mint pl. Kanadában vagy Ausztráliában, ahol hasonlóak a lehetőségek az ott lakó magyarok számára. Mindenesetre, egy biztos, mi szétszórtsági magyarok nem engedhetjük meg magunknak, hogy ideológiai ködösítéseknek legyünk az áldozatai. Mi már láttuk hogy ennek mik a következményei. Akik az elkövetkező választásokon ügy döntenek mint republikánusok vagy mint demokraták azok nem magyarul gondolkonak — vagyis azok nem gondolkodnak! —Andris— 4
