Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 2. szám
M. KSH- F0STÄ Kedves Barátaim! Az Itt-Ott legutóbb kézhez kapott 4. számát igen jónak találtam. Kitűnő Sinor Dénes professzor tanulmánya az egyházak és a magyar állam kapcsolatáról; Kovács L. Klára írása pedig a csehszlovákiai magyar irodalomról, ügy vélem, irodalomtörténeti jelentőségű. Néhány megjegyzést szeretnék azonban fűzni Kováts Andrásnak a nemrég elhunyt Kovách Aladárról írt soraihoz. Azt olvasom ebben a nekrológban: "Nemcsak dramaturgja és rendezője lett a Nemzeti Színháznak, de amikor mindenki elbújt, fél éven át igazgatója is.M (Kiemelés tőlem.) Véleményem szerint súlyos elírás és tévedés erényként, sőt csaknem hősiességként feltüntetni azt, hogy Kovács Aladár 1944 március 19 után, miután Németh Antalt a Nemzeti Színház éléről elmozdították, a német megszállás alatt elvállalta ezt a tisztséget, amikor a cikkíró szerint "mindenki bujkált. " Kik bujkáltak és miért? Bujkáltak azok a magyar politikusok, akikre vadászott a Gestapo, mint pl. Kállay Miklós miniszterelnök a török követségen, amíg el nem fogták. Bujkált sokezer magyar zsidó, aki az életét mentette, hiszen fél millió magyar zsidót vittek a szerelvények a náci haláltáborokba. Bujkált sokezer katonaszökevény, akik nem akarták a náci-német hadigépezetben vállalni az ágyútöltelék szerepét. Bujkálták legkiválóbb íróink, hogy csak Illyés Gyulát, Németh Lászlót, Kodolányi Jánost, Zilahy Lajost, Déry Tibort említsem. S aki nem bujkált, az "erőltetett menetben" vonult a halál felé, mint Radnóti Miklós, Szerb Antal, Sárközi György... Tévedni emberi dolog — vallották már a régi rómaiak is. Olyan korban élünk, amikor alig akad olyan cselekvő ember, aki ne tévedett volna. A tévedés, különösen ha annak jóvátételére meg van a lehetőség és a szándék, megbocsátható; de a tévedés erényként vagy éppen hősiességként való feltüntetése hiba lenne. Kovách Aladár tehetségét senki nem vonja kétségbe. De az ember erényeivel és hibáival, igazságaival és tévedéseivel együtt — egész ember. Amikor egy becsületesebb, tisztább és emberibb szemlélet kialakítására törekszünk — ahogy ezt az ITT-OTT is teszi! — Őszinteségre van szükség másokkal és önmagunkkal szemben. Örülnék, ha helyt adnátok soraimnak, mert azt hiszem, ennyivel tartozunk azoknak, akik azokban a szomorú időkben az életüket és becsületüket, vagy éppen a nemzet becsületét mentették azzal, hogy — bujkáltak! —Kutasi Kovács Lajos (london) Kedves Lajos! Mióta írtad ezt már biztos megkaptad a hírt Kováts Bandi haláláról is. Bár az ő által írt nekrológra reagálsz, most hadd hogy én is toldjam meg egy-két gondolattal. Szerintem — bár akkor nem lehettem szemtanúja az eseményeknek (négy éves voltam) — Kováts Bandi itt csak arra utalt, hogy azok közül akik nem életükkel játszottak, mégis bátorságot igényelt elfogadni egy exponált pozíciót. Azt hiszem ezt így is lehet értelmezni. Szeretettel üdvözöllek, —1. a. Kedves ITT-OTT: A Halotti Beszédet tanulmányozva az ISA szót íme—szóval azonosítottuk, ami a második mondatot mellérendelt főmondattá teszi. Mivel mint pozsonyi (Bratislava!) diák és később tanár megtanultam 30
