Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 2. szám
spuiTBrÄnrAK,, ©jlttslak jegy a mioi ... DANE ZAJC (Zgornja Javorsica, 1929) Költő és drámaíró. Az absztrakt neoexpresszionista költészet művelője, de verseiben a szürrealizmus elemei is föllelhetők. Líráját a tudatalatti világ szürrealista föltárása és a belső elidegenedés jellemzi. Főbb verseskötetei: Pozgana trava (Kiégett fű; 1958), Jezik iz zemlje (Földből támadt nyelv; 1961), Ubijavci kac (A kígyó gyilkozai; 1968), Glava sejaoka (A magvető feje; 1971). A mai szlovén irodalom fontos képviselője. HOLT TÁRGYAK Eső paskolta, szétlazult kövek. A tűzhelyen víztócsa. Alámosta az eső a kemencét. Roskad a pince, zuhog a homok. A lugas elvadult. Beomlik a ktít. Már az utolsó fal is lerogyott. Salétrom virít a sarokban, hol egykor az asztal állt. ó, csöndes esti beszélgetések, asztalra könyöklő apám. Ó, halott apám! Könyököd szétesett már, és porrá lett kezed. Ki szelídíti meg a Vad lugast! A tűzhelyen ki gyűjt megint tüzet! Ugyan ki ássa elő alóla, holt éveink, széthulló arcodat! (Garai Gábor ford.) N. K. E. 22
