Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 4. szám
A látogatás előestéjén módomban állt befolyásos ssío paulói vállalkozókkal beszélni, akik kifejtették, hogy nem nézik jó szemmel a pápa útjának a programját, mivel véleményűk szerint az a baloldalt fogja erősíteni. A sao paulói munkásgyűlés után, ahol a pápa az összegyűlt 150 ezer munkás előtt az igazságos jövedelemelosztás szükségességéről beszélt, a Gyárosok Szövetségének elnöke tiltakozott; a pápa hagyja rájuk a vállalkozás hasznának az elosztását. Ok nagyon jól tudják, hogyan kell csinálni. Egy jóbarátom, viszonylag széles látókörrel, bizonyos elégedetlenséggel a hangjában azt kérdezte; Mi mondanivalója volt a pápának, milyen üzenetet hozott, mely segíti a népet nehézségei megoldásában ? Én azt gondolom, nem szabad a pápa látogatását aprópénzre váltani. II. János Pál nem hozott, nem is hozhatott megoldást a komplikált, zavaros, kusza brazil problémákra. Mint ahogy annakidején Krisztus sem adott azonnal alkalmazható receptet kortársainak, akik a szegénység és a leigázottság jármában senyvedtek. A pápa látogatásának mégis mess2ehordó jelentősége van. Először; a forrongó, vajúdó Egyházat megerősítette abban a hitében, hogy a szociális igazság megvalósításának útján kell továbbra is járnia. Másodszor; a brazil közéletben, ahol vészes hiány mutatkozik igazi, elhivatott vezéregyéniségekben, a pápa saját példájával bizonyította, milyen, szinte határtalan lehetőségei vannak egy valóban rátermett vezetőnek. Harmadszor; a pápa nemcsak a brazil, hanem a világközvélemény figyelmét is ráirányította arra, hogy a mai brazil társadalom az ún. forradalom előtti feszültség állapotában él. (A magyar "forradalom előtti" kifejezés nem fedi pontosan a portugál "fase pré-revolucionário" fogalmat, melynek feloldására nem feltétlenül a forradalom hivatott, hanem a felhalmozódott forradalmi feszültség radikális reformpolitikával is levezethető.) H. János Pál, ahol csak megfordult, mindenhol lelkes, rajongó híveket hagyott, akik még hosszú ideig fogják emlegetni; láttuk a pápát. Számomra a legemberibb, legmeghatóbb az volt, ahogyan a minasiak búcsúztak tőle. Amikor Belő Horizontéban a tábori miséről a repülőtérre indult, az összegyűlt többszázezres tömeg mint egy gigantikus kórus az egyszerű kis népdalt énekelte: Como pode o peixe vivo viver fora da agua fria, como poderei viver sem a tua companhia .... amit magyarul valahogy így mondhatnánk; Hogyan élhet az élő hal ha kiveszik a friss vízből, hogyan élek majd én akkor ha elmész a közelemből . . .. — 28
