Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 4. szám
nikai csoportok, elsősorban azott nagy tömegben elő lengyel bevándorlók, valamint a protestáns egyházak küldötteit fogadta. Belemben egy lepratelep küldöttei járultak eleje, Manausban pedig az ország őslakóinak, a civilizációval szembeni konfliktus során egyre jobban a megsemmisülés felé haladó indián törzsek vezetői tárták eléje panaszaikat. Rióban és Salvadorban meglátogatott egy-egy "favelát, " a brazil nyomortelepeknek ezt a jellegzetes megjelenési formáját. A pápa sHo paulói tartózkodásának magyar vonatkozása is van. Az érsek felkérésére a magyar bencések Szent Gellért kolostora látta vendégül a pápát. Itt folytak le a zárt körű étkezések, itt készítettek éjszakai szállást részére, s audienciáinak egy részét is a kolostor templomában ill. könyvtárában tartotta. Itt vette át a sao paulói magyar cserkészek ajándékát, egy magyar népi motívumokkal díszített juhászkampót. A sao paulói magyar kolóniának őszinte örömére szolgált a magyar bencéseket ért kitüntetés. A pápa szinte valamennyi fontosabb megnyilatkozásában elítélte a társadalmi igazságtalanságot. Elítélte a klérus aktív politikai szerepét (a papok ne legyenek szindikalisták), megbélyegezte az osztályharcot, mely saját tapasztalata szerint nem hozza meg a tőle várt eredményeket. De egyértelműen kinyilvánította a munkás jogát ahhoz, hogy emberhez méltó munka- és életkörülményeket harcoljon ki magának és családjának. S ehhez az Egyház támogatását is megígérte. Az ország közvéleményének konzervatív része azt várta, hogy a pápa direkt, vagy indirekt úton elítéli a brazil klérusnak a szociális problémák felé való fordulását. ("A pápa azért jön, hogy egyes főpapok fülét meghúzza magatartásuk miatt.") Az ilyenfajta remények nem teljesültek. A pápa tekintélyének teljes latbavetésével igyekezett a legexponáltabb püspökök presztízsét emelni. Nem találok méltó szavakat az öröm és lelkesedés leírására, mellyel a nép mindenhol körülvette az illusztris vendéget. A vallásos énekeket időnkint elnyomta a rögtönzött szavalókórusok, spontán intonáltnépdalok mindent magával sodró áradata. Fürge kisgyerekekés szemfüles felnőttek igyekeztek túljárni a biztonsági szervek éberségén és a pápa közelébe jutni, aki előszeretettel vette ölébe, ölelte át a közelébe furakodó gyerekeket, s tette áldó kezét az eléje térdelő felnőttekre. Tolókocsin és hordágyon betegeket hoztak, akik bíztak abban, hogy a pápa egy pillantása csitítja szenvedésüket. Az egyszerű nép semmi áldozattól nem riadt vissza, hogy lássa, hallja Krisztus helytartóját. Zuhogó esőben, zimankós hidegben, rekkenő hőségben, helyenkint térdig vízben állva várt, ujjongott, lelkesedett az ország népe. Egyik legmegrázóbb epizód a terezinai repülőtéren zajlott le, ahol mintegy 500 ezer ember jött össze, hogy ha csak egy órára is, a pápával lehessen. O körülhordozta szemét a tömegen, s meglátott egy táblát, melyen ez állt; éhezünk. Akkor megállt az előre elkészített beszéd olvasásában, égre emelte szemét és ezt mondta; Miatyánk, ez a nép éhezik .... Ahogyan II. János Pál északról délre, majd délről északra beutazta Brazíliát s mindenhol bíztatott, vigasztalt, erősített, ahhoz fogható talán csak az lehetett, amikor a Názáreti járta gyalogszerrel vagy szamárháton Júdeának, Galileának a vidékét s a Jordán folyó meg a Genezáreti Tó partjait .... II. János Pál brazíliai diadalát ja végétért. A Varig külön e célra átalakított gépe visszavitte a Vatikánba. És Brazília éli tovább nyugtalan, zaklatott hétköznapjait. Felmerül a kérdés: a látogatás használt-e, segített-e valamit, közelebb vitte-e problémáinak megoldásához a legnagyobb, legnépesebb katolikus országot? 27
