Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 4. szám
Csapó Imre (Vancouver. BC): 56 ÉS MI Mert az egész torvény ez igében teljesedik be r Szeresd felebarátodat, mint magadat. Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emésszétek. —Pál apostol levele a Galátziabeliekhez, 5:14-15 1956 egyik legszebb hagyatéka az a szellemiség, mely páratlan tisztaságával és lelkeket átfogó erejével mindenkit felemelt és összekapcsolt, világnézeti különbség nélkül, egy nagy cél — a zsarnokságtól való megszabadulás — érdekében. Kéz a kézben harcolt az egyetemista, a munkás, a mérnök, a katona, a tanár, a rendőr, a paraszt és az a politikus, akinek szívét a néphez kötötte 56 szellemisége. Együtt keresték a járható utat egy szebb, igazibb, szabad és független Magyarország felé. Mi, akik kijöttünk, soha nem gondoltunk arra, hogy e szép szellemiség szálait eldobjuk magunktól. Soha nem gondoltunk arra, hogy elzárjuk magunkat azoktól, akikkel még tegnap együtt éltünk, tanultunk, tettünk, reméltünk és szerettünk. Soha nem gondoltunk arra, hogy őket megtagadjuk. Sőt, az emlékezés újra meg újra megerősíti bennünk az együvétartozás és sorsközözzégvállalás forró érzését. A sors bár messze vetett egymástól, lélekben közel maradtunk, és ennek a lélek és szívközelségnek a hatása az ami érződik — mint lényeges tényező — hátrahagyott testvéreinkhez való viszonyunkban. 56 óta sok más is történt. Tudatosodott bennünk testvéreink javuló életkörülménye otthon, s egyre rosszabbodó helyzetük a Trianon által elszakított területeken, ahol mint etnik kisebbségek hátrányos helyzetbe kerültek. Főleg az utóbbi tény ébresztett rá bennünket két nagy igazságra; 1. "A külföldön élő magyarság éppoly része a magyar közösségnek, mint az itthoniak." (Kodály Zoltán) 2. "Ha ezekkel |a határokon kívül élő magyarsággal — szerk. | nem törődünk, akkor nem nemzeti árulást követünk el, hanem erkölcsi árulást. Testvérárulást, népárulást." (Illyés Gyula) Illyés Gyula szavai fordítva is igazak; ha mi, kintiek, nem törődünk az otthoniakkal, és az elszakítottakkal, akkor testvérárulást, népárulást követünk el. A törődésnek egyik gyakorlati formája — persze — a kapcsolatok megtartása és ápolása, mely—ha jól és igaz módon csináljuk — minden magyar javára lehet. Az az elképzelés, hogy minket "megfertőznek" azok, akikkel tegnap együtt harcoltunk, vagy az a félelem, hogy minket "behálóznak" azok akikkel tegnap együtt aggódtunk szép hazánk jövője felett — remélem — alaptalan aggodalom. Aki nem így látja, az szabadon szolgálhat más magyar célt, más úton, és ne kapcsolódjon be a mi vérkeringésünkbe, ha nem akar. De ne folytasson romboló tevékenységet testvéri összetartást kereső, öntudatos magyarok között. Kérem, szívlelje meg Pál apostol fent idézett intelmeit. Lehet magyarnak magyarokkal szemben ellenzékiesen viselkedni, de ellenségesen nem tanácsos. Ezt ma már nem engedhetjük meg magunknak. Megosztatlanul is gyengék vagyunk — megosztottan meg bénák. Bízzunk egymásban és legyen az összmagyarságszolgálatmindenekfelettisége és a testvéri összhang mindenkori mentése a célunk. így kötődünk legszebben 56 szellemiségéhez. — jÁtvéve a Tárogató c. lapból | 15
