Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 4. szám

Csiesery-Rónay István (Washington, DC):

HÍRÜNK AMERIKÁBAN I

1943. január 10. a Donparton. A figyelőben ülök. Kint vakító fehér a hó, az erős napfény is csak alig tudja a -30 fokos hideget enyhíteni. A száraz levegőben akadály nélkül terjed a hang: távoli ágyúdörejeket is felerősít.

Csak két nap választ el az uryvi áttöréstől, de a posta még pontosan jár. A maiban egy cikk is érkezett, nem tudom melyik újságból. Részletek egy piarista diák önképzőköri felolvasásából:

Ne feledjétek, mit mondott a legnagyobb magyar nemzetünk hivatásáról. Nem azt mondta, hogy a kereszténység védőbástyája legyünk, nem azt mondta, hogy védjük Nyugatot a Kelet ellen, de azt mondta: a magyar népnek nincs csekélyebb hivatása, mint képviselni ázsiai bölcsőjében rejtező, eddigelé sehol lei nem fejtett, sehol érettségre nem virult sajátságait ....

Igen, éljünk magyarul és a magyarságért éljünk! Minden ember a saját üdvösségének művelésére születik és nem azért, hogy mást üdvözítsen. Ne védjük mi az európai kultúrát, ne harcoljunk mi azért, hogy a nyugatiak nyugodtan járhassanak templomba, hanem ápoljuk és fejlesszük ki a mi magyar kultúránkat és tegyünk róla, hogy egyszer mi is békés keresztény életet élhessünk. És be fogjuk majd látni, hogy |a Nyugati jobban fog becsülni minket sajátos magyarságunkért és kultúránkért, mint amennyire megbecsült ezer esztendei vérhullatásért. Mert amit megtehettek a magyar hősökkel, hogy sátorban lakó cigánynépnek tartsák őket, azt nem tehetik majd meg a magyar bölcsekkel és magyar tudósokkal .

Hányszor jutottak azóta eszembe ezek a mondatok! Hosszú éveken át nem tudtam a belőlük leszűrt tanulsággal foglalkozni. Csak 1949 végén, amikor Amerikába értem, határozhattam el, hogy figyelemmel fogom kísérni hírünk alakulását és — amennyire szerény erőmből telik — alakítását a fenti szempontok alapján.

Ahhoz immár semmi kétség nem fért, hogy a magyar tudomány és művészet nagyjai a nyugati kultúra élvonalában haladnak. Bolyait, Eötvöst, Neumann Jánost, Bartókot, Kodályt, Szalay Lajost valóban nem lehetett sátorban lakó cigánynépségnek tekinteni. Sem azt a közeget, amelyben formálódtak, balkáni operettországnak.

A lökhajtásos, majd a hangnál sebesebb repülés atyját, Kármán Tódort egyszer megkérdezték az amerikaiak: minek tulajdonítható, hogy annyi magyar tudós ér el olyan jelentős eredményeket. "A magyar nevelési rendszernek és az amerikai pénznek" — volt a tömör válasz.

16