Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 4. szám

dapesten, de itt, a portlandi fellépésén húszán sem voltak jelen az életben talán soha visz­­sza nem térő alkalomkor. 4. Másikterület: legyünk büszkék magyarságunkra. Nem hencegéssel és szavakkal, hanem becsületes munkával a munkahelyünkön. Ha már kitűntünk munkánkkal, akkor tu­dassuk szerényen környezetünkkel, hogy magyarok vagyunk. Sok-sok egyéb lehetőség is van a magyarság fennmaradásáért folytatott tevékenység­re. Nem tudom mind felsorolni, de egy nagyon fontosat ki kell emelnem. Ez nem a sa­ját, nemaz itteni környezetünk, hanem a távoli magyarokért folyó harc, és azok segítése. Biztosan tudtok az erdélyi magyarok elkeserítő helyzetéről. Az oláh kormány sanyar­gatása, elnyomása egyre csökkenti a székelyek számát. Akik pedig kitartanak magyar­ságuk mellett, azok embertelenül szenvednek. Pillanatnyilag a leghatásosabb segítést politikai és kulturális úton lehet elérni. Ez nem könnyű és nem egyszerű munka. Csak kevésnek van meg rá a tehetsége, tudása. Sajnos a tehetség és a tudás azonban nem elég. Anyagiak is kellenek a sikerhez. Hála Istennek, vannak páran, akik a múltban soha nem tapasztalt, jelentős politikai és kulturális munkát kezdtek el a székelység kiirtásának meg­akadályozására és helyzetük megjavítására. De ahhoz, hogy igazán jelentős eredményről beszélhessünk, sok és rendszeres pénzbeli támogatásra van szükség. Ez pedig csak tő­lünk, a még fennmaradt, kevés számú magyartól jöhet. Itt most megállók. Tudom, hogy beszédem nem a szokásos mellveregetéssel teli ün­nepi megemlékezés. De el kell, hogy fogadjuk a realitást: ahhoz, hogy az ünneplés cél­ját elérjük, másra van szükség mint szavakra. Az 56-os hősök emlékét csak akkor ünne­pelhetjük őszinte szívvel és tiszta lelkiismerettel, ha az ő ránkmaradt hagyományukat, a magyarság fennmaradásáért folyó küzdelmet tovább folytatjuk. Ezt pedig csak komoly, ésszerű munkával és jelentős áldozatok árán tudjuk elérni. — Virrasztottunk mi tetszhalottat már, Álltunk sok vihart, nekünk ez sem új, Ha kiszaggattak; új gyökeret vertünk. Mi tudjuk, mit jelent: balszél ha fúj. Nem tagadom: jöhet még zord idő, Sok mindent nem lehet majd merni. Talán szavunk se lesz, jajunk se lesz, Csak a szívünk fog verni. De magyarul fog verni! Re ménjük Sándor 1918 október 14

Next

/
Thumbnails
Contents