Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 4. szám

Gábor Ferenc (Portland, Oregon):

OKTÓBER HÚSZONHARMADIKÁRA (Elhangzott az Oregoni Magyar Baráti Közösség ünnepélyén, 1980. október 24.-én)

Kedves Magyar Barátaink! Kedves Vendégeink! — Az Oregoni Magyar Baráti Közösség gondnoka, Pleskó János kért fel erre a megtisztelő, de egyben nehéz feladatra: arra, hogy az 1956-os Októberi Forradalom emlékével kapcsolatos gondolataimat osszam meg veletek. Ahhoz nem kell magyarázat, hogy miért érzem megtisztelőnek e megbízatást. Azt pedig, hogy miért nehéz majd észre veszitek a beszédemből.

Ma már a 24. alkalommal ünnepeljük a magyarságnak ezt a hihetetlenül szép és ugyanakkor legtragikusabb forradalmát. Ezrek és ezrek — főleg fiatalok — áldozták életüket ebben a világot megrázó — és világot megszégyenítő — harcban, hogy szabadon és magyarul élhessenek. Sokan voltunk jelen az ittlevők közül abban az egyenetlen küzdelemben, ahol az óriási túlerőt csak a kirobbanó lelkesedés, a szabadságért és magyar életért való vágy és remény szárnyalta túl.

Emlékeim felidézése messzi tudna ragadni a múltba, de ez nem segítene a jelen súlyos magyar problémáinak megoldásában. Ezért nem akarok részletekbe menni a szabadságharccal kapcsolatban. Se nem fogok büszke érzelmeket keltő, tapsot provokáló szólamokat hangoztatni. Inkább szeretnék leszállni a realitás szintjére, a mindennapi életbe, hogy megvizsgáljuk és feltárjuk azt, hogy hogyan is állunk ma itt, mi, a még megmaradt magyarok a f ennmaradásunkért folytatott munkában. Több magyar veszik el a magyarság számára nemtörődömségből, lustaságból, mint ahányan a harctéren estek el. Nézzük hát meg, hogy hol is van hanyagságunk, vagy inkább azt, hogy hol is tudnánk segíteni valamit a helyzeten:

1. Az egyik a magyar nyelv megőrzése, ápolása, továbbadása. Oly szomorú látni magyar családokat, ahol a szülők valaha készek voltak — és komolyan készek voltak — meghalni a magyar ügyért, s most nehéznek tartják még saját gyermekeik magyarul való tanítását is.

2. A magyar nyelv ápolásával kapcsolatban vau egy kiemelni valóm: mi, portlandiak nagyon szerencsések vagyunk. A Portlandi Állami Egyetemen magyar tanszék is van, ahol magyar oktatás folyik. Ezt ki kellene használnunk. Már csak büszkeségünk kielégítésére is támogatnunk kellene a magyar szakot. De előnye és haszna is van; teljes értékű "creditet" ad, amit még az USA leghíresebb magánegyetemein is elfogadnak. Ugyanakkor magyarságunknak járó erkölcsi adósságunkat is törlesztjük vele.

3. Egy másik jelentős terület a magyarságunk ápolásában a mi kis megmozdulásaink: azok támogatása, elősegítése. Használjuk ki ezeket. Sokféle módja van az ilyenek rendezésének, de mindegyik nehéz és elkeserítő ha nemtörődömségbe, passzivitásba ütközik. Kritika és sértődöttség helyett inkább elismerést és segítséget nyújtsunk azoknak, akik időt és fáradságot áldoznak azért, hogy összejöhessünk. És szeretném hangsúlyozni azt is, hogy érezzük kötelességünknek, hogy a saját kultúránk ápolására, a saját szórakozásunkra szervezett rendezvényekre elmenjünk. Például, gyönyörű magyar filmeket láthattatok volna, de csak tíz-húsz személy jött össze minden alkalommal. Pedig új és jó vetítőgépünk is van. Jancsó Adrienne előadóművésznő előadásán mindig zsúfolt a ház Bu13