Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 4. szám
A magyar lelkészi karnak azt üzenjük: ne féljenek, ne idegenkedjenek tőlünk, jöjjenek inkább közénk. Jöjjenek ügy, hogy ne próbáljanak belőlünk reformátusokat, katolikusokat vagy baptistákat faragni, de még keresztényeket ill. keresztyéneket se, ne osszanak meg, mert nálunk—köztünk mindenki megfér szépen, aki magyarságával mint életformával, elettartalómmal, valláserkölcsi szinten törődik. A Közösség vezetőit, tagjait viszont arra intem, ne követeljenek lelkészeinktől semmi olyant, amit becsülettel, jó lelkiismerettel nem tehetnek meg. Ennyi udvariassággal minden embertársunknak tartozunk,- miért lennének pont magyar lelkészeink a szégyenletes kivétel ? Jöjjenek a lelkészek közénk, annaka szent feladatnak a jegyében, aminek a célja szétszórtságbeli magyar közösségünk éltetése, felvirágoztatása, gyarapítása és vezérlése— nem a zajos nacionalista országutakon, hanem az istenországa felé vezető bozótos, végtelen ösvénykén, Istendicsőségére. Itt a helyük, köztünk, hisz egy a célmik, egy a szívünk, sami még ezen tül van, potomság csupán. Tekintsék ezt meg-, ki és felhívásnak, jöjjenek, hátha jó válik belőle mindannyiunk számára. A hadseregekben tábori lelkészek felekezetre való tekintet nélkül szolgálják a katonákat, s minden harmadrendű amerikai társadalmi klubnak megvan a maga felszentelt vagy fel nem szentelt ’’káplánja.'' Miért ne lehetne valami hasonlót — persze szebben, mélységesebben—intézményesíteni sorainkban is? Nem ökumenizmusról van itt szó, az csak annyi, hogy leülök és meghallgatom a másikat is, de a másik attól csak más marad, hanem arról, hogy nekem, reformátusnak sokkal kedvesebb egy magyar mise, mint egy angol prezsbitériánus istentisztelet; arról, hogyazMBK Portlandban katolikus miséket rendez, melyeken reformátusok a lektorok s melyeken a pap protestáns módon mondja a Miatyánkot. De leginkább azt jelenti, hogy a legkedvesebb számomra, számotokra, számunkra az, ha az istenszolgálatunk se nem ilyen, se nem olyan, se nem ez, se nem az, hanem közösen hozzánk szóló, egyszerűen magyar. Ne csak a különböző parolijü tiszt urak ferblizzenek egymással, hadd tanulja meg ezt a sokféle közrend is! — Sok rendbeli nép vagyon ez világban, Kik vannak istennek hivataljában, Külömb-külömbképen ő malasztjában, Ki-ki hívőn eljárjon ő dolgában. (Tinódi) 12
