Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 2. szám
MAGYj&m KimáiLinr posta ITT-OTTnak: Köszönettel nyugtázom a számot, melynek csak egyik cikkéhez szeretnék egy kiegészítést főzni. Cseh Tibor barátom igen szép beszámolót írt az argentínai magyar rönöszánszról, Lomniczy József saopaulói előadása kapcsán. Megemlíti az egykori buenosairesi magyar színházat s felsorolja annak neves tagjait. Csupán egy valakinek a neve maradt ki, nyilván véletlenül, aki pedig ennek a társulatnak, Páger Antal mellett, a legjelentősebb művésze volt: Vaszary Pirié. Vaszary a legnagyobb magyar szülésznők egyike volt, aki drámai szerepben épp oly felejthetetlen alakítást nyújtott, mint koraikaként. Talán érdemes visszaidéznem, hogy az ötvenes évek elején, amikor már elmúlt ötven éves (vagy akörül lehetett), Sao Paulában eljátszotta Móricz Zsigmond "Légy jé mindhalálig'* c. drámájának főszerepét, a Nyilas Misit. Egyébként a darab budapesti bemutatóján, a harmincas évek elején ugyancsak ő alakította Nyilas Misit.— Úgy vélem, e nagy magyar művésznő emlékének tartozunk, ha a buenosairesi magyar színház kapcsán róla se feledkezünk meg — Kutasi Kovács Lajos. London ITT-OTTnak; Érdeklődéssel olvastam erdélyi vonatkozású írásaitokat .... Két ilyenhez szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni. Egyik McGregor cikke a szabadföldi magyarság erdélyi politikájával foglalkozik .... Benne mintha saját gondolatainkat, az Erdélyi Bizottság filozófiáját olvastam volna. Nagyszabású ós idealista célkitűzések helyett korlátoltabb, reálisabb célok művelését tartja helyesnek .... Kár, hogy egyes erdélyi orientációjú közírók ... gúnyos ''reálpolitikának, szinte magyar ellenes irányzatnak tekintenek minden olyan célkitűzést, melyben a realitás központi helyet foglal el. A másik írás a 11:2. számban jelent meg "Szimpózion az erdélyi magyarság sorskérdéseiről" címen. Értékes lehetett a szímpózion Cseh Tibor összefoglalója alapján. De amit az amerikai erdélyi szervezetekről ír, az helyenként korrekcióra szorul, leginkább az Erdélyi Bizottság tekintetében, melyet kurtánfurcsán intéz el. . . . Bennem azt a benyomást kelti, hogy ... az Erdélyi Bizottságot . . . nem ismeri, és egyetlen képviselőjével soha nem beszélt. Az Erdélyi Bizottság filozófiáját nem lehet ugyanis "revizionistának" nevezni, sem semmilyen "izmusba" beíesorolni. Mi, ha egyáltalán lehet, új utakat keresünk ós új utakon akarunk járni. A "revizionizmus" a két háború közötti időszak irredenta irányzatával azonosít, mely leginkább a történelmi Magyarország helyreállítását és a Szent Korona országainak alkotmányos együvétartozását hangsúlyozza. Valóban tiszteletre méltó elgondolás, de az idő eljárt, a múlt idők nézetei nem jól illenek bele a mai idők nemzetközi nézeteibe. A mi filozófiánk inkább a nemzetközileg elismert érvekre akar támaszkodni, mint az önrendelkezési jog, az emberi és nemzeti jogok, illetve népi jogok, geopolitikai, stratégiai követelmények, a Kárpát medence és a perem területek biztonsági és gazdasági érdekei. Mindenek felett hiszünk a magyar nép újraegyesítésének elidegeníthetetlen jogában. Hiszünk továbbá abban is, hogy területi változások a Kárpát—Duna térségben az európai hatalmi viszonyok radikális változásától várhatók, éppen úgy, mint ahogy a trianoni országcsonkítás is az európai hatalmi egyensúly radikális változásának volt a következménye. A jelenlegi nemzetközi helyzetben hatalmi eltolódásokra nemigen van kilátás. Ma nincs olyan fórum, ahol Erdély visszacsatolásának eszméje aktív támogatásra találna. Így valóban "nem találtunk" fórumot, hogy Cseh Tibor téves megállapítását idézzem, egy ilyen "politikai terv végrehajtására, " de ilyent nem is kerestünk. A visszacsatolás követelése 37
