Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 2. szám
így roa bizony csak pusztába kiáltó szó, melynek, ha hatása egyáltalán van, könynyen lehet, hogy káros, mert gyengítheti, az erdélyi magyarság emberi és nemzeti jogaiért folyó magyar-amerikai politikai küzdelem hitelét. Az Erdélyi Bizottság 1956-ban létesült a Magyar Felszabadító Bizottság keretén belül és 59 -ben alakult át ónálló szervezetté. Kapcsolatom a Bizottsággal csak 1965-ben kezdődött, amikor először választottak meg a szervezet elnökéül. Az akkor kiadott körlevél határozta meg. a Bizottság célkitűzéseit eképpen; "Nekünk, szabad magyaroknak kell tehát harcolnunk népünk védelmében. Ma: meg kell mentenünk erdélyi véreinket a pusztulástól. Holnap: küzdembk kell azért, hogy az erdélyi magyarokat ne fenyegesse többé a pusztulás veszélye,azaz azon kell munkálkodnunk, hogy az erdélyi magyarok ősi lakóhelye ismég a magyarok országa legyen." Az Erdélyi Bizottság azóta is ezt az útmutatást követi, tevékenységét már 15 eve az erdélyi magyarság élet-halál harcának a támogatására koncentrálja. Ezen kívül... politikai céljának tekinti egy válogatott amerikai (angol nyelvű) közönség folyamatos tájékoztatását is. Utóbbira az 1966-os évi közgyűlésen elhangzott elnöki javaslat ad alapot, mely szerint meg kell vizsgálni egy rendszeres angol nyelvű tájékoztató kiadásának a lehetőségét. Ilyen meggondolás alapján jött létre a Carpathian Observer, az Erdélyi Bizottság hézagpótló, úttörő, számos magyar vezető személyiség által, és még a Kongresszusban is magasra értékelt kiadványa. Stratégiánk fegyelmezett, megbízható és jól fogalmazott beadványok, memorandumok, levelezések és személyes érintkezés vételek az US kormányzat illetékeseivel (Congress, State Department, White House) és a Carpathian Observer eljuttatása az US kormányhoz, az Egyesült Nemzetekhez, amerikai és angol egyetemekhez, könyvtárakhoz, közéleti személyiségekhez . Tudomásunk szerint az angol nyelvű munkában az AMSZ-szel, majd később a CHRK-rel együtt az élenjárunk. A fent említett körlevél kimondja, hogy "az Erdélyi Bizottság hisz az egységes fellépés erejében, ezért szívesen együttműködik más erdélyi szervezetekkel." Ezt az elvet a gyakorlatban is mindig megvalósítottuk s mi több, az erdélyi együttműködésnek következetes szószólói voltunk és vagyunk. Kivételt csak az erdélyi világszervezet esetében tettünk, mert tennünk kellett. Abból a levelezésből ugyanis, melyben a szervezők engem alapító elnöknek felkértek, számomra az derült ki, hogy benne a célkitűzések és a "policy" tekintetében reális, elmélyült meggondolásoknak nincs helyük. Ezért a kitüntető tisztet nem fogadtam el, és az amerikai erdélyi szervezetek is elutasították a csatlakozást. —Lőte Lajos, Cleveland. ITT-OTTnak; Magyar társaságban sokszor hallom, hogy 'lelkem egész erejével gyűlölöm őket." Természetesen ez az oroszokra, oláhokra, csehekre, szerbekre, horvátokra, ruszinokra, tál áj i a tótokra is, szóval a magyarság ártóira vonatkozik. A gyűlölet persze ellengyűlöletet vált ki. Hogy melyik az elsődleges gyűlölet, azt nehéz megállapítani. Persze a másodlagos gyűlölet se valami fenkölt élmény. Az illető — hisz ő hívő lélek — mégis elmegy a templomba és térdre borul Krisztus keresztje előtt és azt várja, hogy Krisztus megértse az ő gyűlöletét és fel is oldozza, mert hisz ő nagyszerű hazafi, amikor gyűlöl. Engem különösen bánt, amikor vallásos cím alatt írott lapok hirdetik a gyűlöletet. Ti nem veszitek észre, hogy a kívülálló könnyebben elfogadja a benesi és maszariki valószítűsítheto hazugságokat, minthogy megértené a ti gyűlöleteteket ? így részben Trianon is a Ti érdemetek. — Kassay Dezső, Sarasota FL ITT-OTTnak: A Magyar Baráti Közösség néhány tagja.. .üdvözlő sorokat küldött...., Bizonyára érdekli a Közösséget, hogy sok fáradozásban és szorongásban 38
