Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 2. szám
den könyvemet elküldtem neki so minden fontosnak tartott írásomról elmondotta a véleményét. Nagyformátumú embernek tartottam, aki íróként, politikusként, tudósként egyaránt rendldvülit alkotott; nem volt politikus ebben az országban akinek a magyar parasztság többet köszönhet, mint őneki. Sokat vitatkoztunk, de amikor a "Nádtetős szocializmus" c. riportom kapcsán megtámadott a Népszabadság, az Élet és Irodalom, a Kisalföld és más megyei lapok, fölkérték, hogy foglaljon állást, megírt egy kilenc oldalas cikket, szintén vitatkozva velem, de nem adta át a sajtónak, csak nekem olvasta fel Benczúr utcai lakásán egy baráti vacsora keretében, mert nem akart egy esetleges totális támadásnak nukleáris töltőanyagot szállítani. 1971 május 11-énbekövetkezett halála előtt két hónappal, március 23-án még ezt a levelet írta nekem: "Kedves Erzsébet, korházi betegágyamon kaptam szép kötetét |a Nádtetős szocializmus c. válogatott riportkötetemről van szőj és a roppant megtisztelő ajánlást. A- zértis csak most reagálok, mert most lábbadozom már jobban s levélírásra is, sétára is merek vállalkozni. (Epekő-műtéten estem át s ez hónapokra szóló program.) Nem dicsérem külön a könyvét, hiszen tudja, hogy sokra becsülöm, de vitám is van vele, amit már nem egyszer ki is fejtettem. De most nem ezekről akarok mondani valamit; hanem az ajánlásról. Hogy "tanítvány a javából" — ez most világosodik meg előttem. Senki sincs fiatalabb kollégáim köréből, aki úgy igazából dialektikus lenne: vagy előreszaladó modernisták, vagy visszapislogató tradicionalisták. Én magam mindkettő vagyok s változnak életemben azok az időszakok, amikor egyik v. másik alapjárul kritizálnak. Sőt, igazában véve én egyszerre vagyok modernista és tradicionalista, (remélem ez hangzik ki Varos és vidéke könyvemből). Nos, ebben jelesen tanult maga tőlem egyet- mást s ez rokonit bennünket. S persze az is, hogy mindketten tudunk magyarul. — Szívből üdvözli: Erdei Ferenc" Nemsokára ötven éves leszek. Elértem szinte mindent, amit e kis hazában elérni lehet: az olvasók szeretetét, a pályatársak, a kritikusok becsületet, az állam kitüntetéseit — de e gyöngysoTban Erdei Ferenc érdeklődése, vitatkozó-szeretete s a halálos ágyán történt fölismerése, hogy én vagyok a legjobb tanítványa — talán az egyik legszebb drágakő. "A paraszti életforma változása, az a gazdasági és tudati változás, ami falun játszódik le, az a forradalmi, folyamat — eredményeivel és félrecsúszásaival — ami a parasztság életét, viszonylag rövid történelmi időszak alatt, döntően átalakította, olyan hatalmas téma, hogy egy nemzeti irodalom megélne belőle .... Életműve ezen a nagy témán bontakozik ki." "Két évtized falusi történelmének legteljesebb dokumentumgyűjteménye . Nem kizárólag a feltárt tényanyag irodalmi és kortörténeti forrásértékével. Hanem azzal, hogy írásainak kronológiája és témája együtt: a falusi közvéleményt foglalkozta-tó, országos jelentőségű problémák történelemkönyve . . .." "Ennek a kötetnek elsősorban történetiségében rejlik az é,rtéke, ezt az' értéket viszont a múló idő sem kérdőjelezheti meg. Mert a Nádtetős szocializmus azon könyvek egsúke,. amelyekből a legtöbbet tudhatjuk meg ma és holnap is az ötvenes, hatvanas évek fejlődéstörténetéről . . ..""Művei, köztük szociográfiái, riportjai is az elkövetkező nem— 28
