Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 2. szám
hát rolt keres itt ez a gomb ? Kíváncsiságtól indíttatva, nemi szorongással ugyan, elhatároztam, hogy mégis megnyomom a gombot. És megnyomtam. És megtörtént a csoda! Életem lóerőben számított legeredményesebb művelete: megállítottam száz robogó autót! Megálltak, csak azért, hogy én a könyvtárba mehessek! Felig futva, majdnem bocsánatkérést mosolyogva, átjutottam a könyvtár elé. A kocsikat természetesen a lámpa mechanizmusa indította útjukra. Felocsúdva a meglepetés izgalmából, a könyvtár épülete előtt megálltam s a gépkocsik zavartalan áramlását mostmár a biztos révbe jutott ember nyugodt életszemléletével kísérve, mély gondolatokba merültem. A könyvkultúra ilyen áldozatos, anyagiakban, dollárokban kiszámítható, erkölcsileg el éggé nem méltányolható propagálását ezideig sehol nem tapasztaltam. A közművelődési hatóságok ilyen, a dolguk végzésére siető, kimért idejű emberek érdekébe vágó rendeletet képtelenek volnának jogerőre emelni, ha a nép maga nem volna azon a kulié rszinten, hogy a közművelődés ügyet felkarolja s annak ráeső anyagi terhét önként vállalja. — Milyen felemelő tudat ez! Milyen más szempontok szerint ítélheti meg a könyvek morális értékét az, akiben az írott betűk sorai ébresztenek asszociációs képzeteket olvasás közben a könyvtárban, mintáz, aki a könyvtár előtt a rohanó autók sorát szemlélve, tapasztalati megfigyelésből következtet a könyv s az abban foglalt tudomány gyakorlati Is erkölcsi értékére! Vörösmarty a "Gondolatok a könyvtárban” e. verse jutott ti. most eszembe, amelyben azt kérdezi: "Ment-e könyvek által a világ előbb?" Azért kérdezi és kizárólag erkölcsi megítélés szempontjából kérdezi, mert a könyv (az akkori könyv) papírjai rongyból készültek ("Országok rongya! Könyva neved! ")s a szennyes rongyok szennyes erkölcsű viselőinek bűnei helyett fehérre mosott papír-állapotukban erényről beszélnek s ez a fonákság a motívuma az egész bölcselkedő költeménynek. "Irtózatos hazudság mindenütt / Az írt betűket a sápadt levél / Halotti képe kárhoztatja el." Az erkölcsi igazságszolgáltatás fonákságait kontraszt-foglamakkal — a bűnből erényt, a gyávaságból hősiességet, ahitszegésbőJ. hűséget hazudó rongypapírok betűinek hamisságát akarta kihangsúlyozni. Ment-e hát könyvek által a világ elébb ? — Ha most valami, nagyobb csoda folytán Vörösmarty itt állhatna mellettem a könyvtár előtt s az egykor átélt korát a jelennel összehasonlítaná, bizonyára nem tenné fel ezt a kérdést. Mert a haladás azóta mind az erkölcsi, mind a tárgyi világban fel mérhetetlen í Most, ha, itt állna, éppen láthatná, hogy az út túlsó oldalán egy fekete fiatalember megnyomta a sárga gombot s a kocsiforgalom neki is megállt s a fiatalember kényelmes léptekkel besietett a könyvtárba. Vörösmarty a versében erkölcsi háborgásai után, nemi reménykedő enyhüléssel, az amerikai humánus törvényekre célozva, azt írja, hogy van egy hely "Hol legkelendőbb név az emberé, / Hol a teremtés ősi jogai / E néven "ember" advák örökül / Kivéve aki feketén született / Mert azt, baromnak tartják e dicsők / S az isten képét szíjjal ostorozzák." Most saját szemével győződhetne meg, hogy a feketén születettnek is éppen olyan joga és szabadsága van már, mint a fehéren születettnek. És mi mindent láthatna és tapasztalhatna ebben az űj világban, amik pesszimisz-14
