Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)

1979 / 2. szám

tikus látását az élet derűsebb tájai fele irányítanák! A tudományos technika vívmányai őt, az emberi sors költőjét, talán nem is érdekelnék. A "gépek és számok titkait" fürkésző tudós emberi erénye, jelleme jobban érdekelné, mint annak alkotása, még hogyha az az élet megkönnyebbítését szolgálja is. Hogy a tudományos technika az embert a Holdra juttatta, robotjait a naprendszer bolygoira küldi kémkedésre, bizonyára hatalmas ész-teljesítményként méltányolná. De azt kérdezné, jobb lett-e ezáltal az ember?

Egyetlen tudós, aki óda-írásra inspirálná: Röntgen. Nemcsak azért, mert mérhetetlen értékű felfedezésével az emberiség egyik legnagyobb jótevőfe lett, hanem azért is, mert noha a világ egyik leggazdagabb embere lehetett volna, találmányát nem is szabadalmaztatta, nem húzott abból semmiféle hasznot, ingyen bocsátotta azt az orvostudomány rendelkezésére, az emberiség hasznára. A bajor király által felajánlott nemesi titulust visszautasította és szegényemberként halt meg.

Hiába sorolnám fel a gépek, készülékek, szerszámok és műszerek százainak élet-megkönnyítő, megszépítő, áldásos szerepét, Vörösmarty kérdése csak az lenne; jobb lett-e ezek által az emberiség erkölcsi minősége ? És erre a kérdésre a felelet, ha őszinte, határozottan csak negatív lehet. Miért? Mert áz átlagember a mechanizált, megkönnyíteti élettel "fajsúlyilag" is megkönnyebbült. Testileg elernyed, ellustul, mert a gépek fel mentik az eeőpróbás fizikai tevékenységek nagyrésze alól; szellemileg szintén elernyed, ellustul, mert a fejmunkát komputerek végzik el helyette, gondolkozásra nincs szüksége. A gondolatokat betűkben, de jobbára képekben és szavakban, papíron, televízión, rádión készen kapja. Márpedig aki nem gondolkozik, annak nem lehet judíciuma, ítélőképessége, s akinek nincs ítélőképessége, annak nem lehet önálló véleménye — s akinek nincs saját véleménye, az mások által vezetett bábbá válik s jámborul engedelmeskedik azoknak, akiknek kritika nélkül megszavazta a jogot a közélet politikai, külügyi, belügyi, hadügyi hatalom gombjának a "belátásuk" szerint való nyoriogatására.

Ám a "belátáson" alapuló közügyi intézkedés az intelligencia legmagasabb fokát, a lelkiismeret épségét, a becsület elsődlegességét, az erkölcsi élet tisztaságát igényli s ki áll jót azért, hogy a vezérszerepre választott személy ilyen attribútumokkal rendelkezik? A kortesek a jelölt kiváló politikai tájékozottságát, az igazságos adórendszer bevezetését, a munkaviszonyok javulását Ígérik a választóknak, de a jelölt jellemét, erkölcsi elveit nem vizsgálja senki. Majdnem minden politikai vezérszerepre pályázó személy a nyugtalan, forrongó világ hősének, a Béke elszánt harcosának ajánlja be magát a programjában s ezt a szót: béke (mert csak szó), a nép szereti, mert nem tudja, hogy béke nem volt soha a világban s nem is lesz, mert nem lehet. Ezt a szót nem volna szabad kortes célokra a politikai jelöltek zászlajára írni. Az un. béke a közéletben az ellentétes hatalmi erők játéka, csak törekvés az elérhetetlen nyugalmi helyzet elérésére, örökös küzdelem, de sohasem egy csendes, zűrmentes, stagnáló állapot. Haafizika inercia-állapota az életben is elérhető volna, ez az emberi küzdelem, haladás végét s az élet halálát jelentené. A filozófus Kant beszélhetett az örök békéről, de a matematikus Newton nem beszélt. Persze a politikus, ha tudatában van is, hogy képtelenséget igér, akkor is Ígér, csakhogy a gombnyomás jogát s az azzal járó hatalmat megszerezze.

Megjegyzem, a gombnyomás gyakorlása nemcsak a politikusra, hanem a szerény névtelen polgárra is kísértőleg hat. Ezt a kísértést én is csak most, itt a könyvtár előtti járdán állva ismertem meg. Azt tudtam a fizikából, hogy erőmet egyszerű gépek15