Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 2. szám
Úgyszintén hálával és köszönettel tartozunk Nagy István ref. lelkésznek a magyar nyelvtanítás ügyéért folytatott őszinte segítségéért és örülünk, hogy átérzi a fontosságát annak a hatalmas örökségnek, amit a református, evangélikus egyházak évszázadokon keresztül folytattak a magyar nyelv megmaradásáért. lÚJr HAJTÁS Id. Éltető Lajos (Portland, Oregon): A GOMBNYOMÁS VARÁZSA ÉS KOCKÁZATA A fizikai munkából — a természet rendje szerint — kivénülve, feladtam az Alliance, ohioi függetlenségemet s fiam portlandi rezidenciájában húzódtam meg, ahol az angol származású menyem és virgonc unokáim szépzengésű magyar beszéde visszafiatalító varázzsal köt az egészen új életrend családi viszonyaihoz. Új lakhelyem környezetének tanulmányozása közben örömmel állapítottam meg, hogy egészen közel, mintegy fél mérföldnyi távolságra, egy városi könyvtárt is látogathatok, ahová könnyűszerrel eljuthatok gyalog is. — Harminc évi ipari munkásságom ideje alatt, barakklakásunk magam-tákolta tűzhelyének erdőn-gyüjtött (néha kilométerekről talicskázott) száraz gallyal való táplálása (Ausztria); majd egy hegytetőn (havi 40 dollárért) egy málna-ültetvény talajának előkészítése céljából fatönkök kiásása (\merika), s más kényszerténykedések minden életenergiámat igénybe vették — és egyébként is könyvek hiányában — messzire estem kultúrvágyam kielégítésének lehetőségétől. Most számomra, ha későn is, itt az alkalom az olvasásra. Pótolni a veszteséget nem tudom ugyan, de a jelen kultúráiét áramába még bekapcsolódhatok, s tájékozottabban alkothatok véleményt a világ eseményeiről. Portland örök-foorongós-derfís ege alatt, a szép tiszta Taylor utcáin dúdolva-bandukolva elérkeztem a 39-es utcáig, amelyen csak át kell menni s a túlsó oldalon ott áll a könyvtár épülete, hivalkodó nagy betűkkel jelezve létezését; Belmont Branch Library. Csak át kell menni — de hogyan ? Olyan forgalom zajlik itt le észak-deli irányban és fordítva, hogy a kocsik áramlásának a nézése is elszédíti az embert. A közlekedési lámpa ott csüng ugyan az út közepe felett, de már tíz perce várom, hogy STOPra váltson s nem vált! Rájöttem, hogy miért; 3-4 "blocknyi" távolságra jobbja is, balra is működő közlekedési lámpák látják el a szolgálatot, tehát az én lámpám bizonyára egy régebbi rendszer maradványa, kikapcsolva a forgalomból. Mar éppen azt méregettem, hogy melyik lámpa van közelebb hozzám az átkeléshez, amikor felfedeztem egy sárga gombot a villanyoszlopon. Semmi szerkezet, utasítás, csak egy kis bádogfoglalat, akkora, mint a régi Sehmoll-paszta doboza, a sárga gombbal a közepén. Ezt kellene talán nekem megnyomnom, s akkor megállna ez a veszekedett forgalom? Csak azért, hogy én átmehessek az úton a könyvtárba? Lehetetlen! Hyen áldozatot nem hozhat az autós társadalom azért, hogy valaki kielégíthesse kultúrigényét — véltem. Ellenőriztem a másik két lámpa váltási idejét: 45 másodperc. Uramisten — spekuláltam —, ha én most megállítanám ezt a kocsisort, akkor 45 mp alatt ez a — mondjuk — száz kocsi üresjáratban is elpazarolna miattam kb. négy gallon benzint! Elhihető ez az időbeli és anyagi áldozat a közművelődés kedvéért? De-13
