Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 2. szám
netfrás hatalmas román nemzeti megmozdulásnak könyvel el, helyi jellegű volt csupán, nem általános kifejezése a magyar "elnyomás'’ elleni román küzdelemnek, shogy megtorlása nem a román nemzetiség ellen irányult. Az előadásokhoz Drl Várdy Béla, Mr. Edsel Stroup és Dr. Gerald Bobango, a Romanian American Center képviselője szélt hozzá. Bobango őszinte zárószava, miszerint a történelemből persze, hogy nem tanultunk semmit, külön említést érdemel. Május 19-én Dr. Éltető Lajos nyitotta meg a 2. előadás-sorozatot. Beszédében • reformáció korának irodalmi vetuletét ecsetelte magyar, szász és román szempontból, s rámutatott az irodalomnak s az egyházi-politikai életnek akkori szoros kölcsönhatására. Nem azért zárattak ki a románok Erdély politikai nemzetei közül, mert románok voltak, hanem mert mind a reformáció előtt, mind utána vallási tekintetben idegen testet alkottak a nyugati kereszténységhez tartozó Erdélyben, s a magyar-szász román missziónak a célja, ami első nyomtatványaival, könyveivel ajándékozta meg a román népet, nem volt egyéb, minthogy a magyarok s szászok által sötétnek, vallási szempontból tévelygőnek, sót nem-kereszténynek vélt állapotából felemelje ezt a népet. Magyarosításról pedig szó sem lehet ebben a korban. Ha igaz például, hogy a Hunyadiak románok voltak, mint azt a román történészek vallják, akkor Magyarország legnagyobb tisztsége is nyitva állt a románok előtt — ha hajlandók voltak a görög vallást Mcserélni a latinnal vagy annak leányaival. Éltetőt Dr. Bisztray György követte. Előadásában a két világháború közti, kisebbségi sorsra került erdélyi magyarság irodalmát vázolta fel mind irodalmi, mind politikai szemszögből. Erdély magyar kultúrája — a nehéz idők dacára — egyik virágkorát élte ebben a korban, ügy is, mint az egyetemes magyar kultúra szerves része, de ügy is, mint különálló művelődési terület. Bisztray után Dr. Nagy Károly számolt be akorunkbeli Erdély magyar szociográfiájáról, hogyan művelik, majdnem lehetetlen körülmények közt, az erdélyi írók ezt az igen fontos műfajt, amelynek célja a kisebbség elnyomásának a feltárása. A sorozatot Dr. Várdy Huszár Ágnes kommentálta. A 3. sorozaton Dr. Pásztor Péter tárgyalta bámulatos szakértelemmel az első világháború alatti s a közvetlen azután lejátszódó politikai-diplomáciai drámát, melynek során Erdély Romániához csatoltatott; őt követte Dr. Fischer-Galati, aki érdekfeszítő előadásában a mindenkori román vezetők lélektanát ismertette, s többek között azt a nagyonis meggondolandó teteit állította fel, miszerint a mai román kormány joggal fél az orosz dominációtól, rúgni azonban csak a magyarokba mer, akik másfajta kommunizmust képviselnek a határon túl a román válfajtól s akik szorosabb kapcsolatban állnak a Szovjetunióval. Így a magyar kisebbség tölti be ma a bűnbak szerepet Romániában, azt, amit nemrégen a zsidóságnak kellett elszenvednie . Jóindulattal figyelmeztette a magyar származású szakembereket, ne hagyják figyelmen kívül a romániai zsidóság sorsát sem kutatásaikban. Fischer-Galaji után Dr. Kertész István számolt be, a cselekvő-részvevő hitelességével, a második világháború alatti s utáni politikai eseményekről, mikoris Erdélyt rövid feldarabolás után megintcsak Romániához csatolták. Dr. Szent-Miklósy István és Dr. James F. Clarké fűzték hozzá észrevételeiket, véleményüket az elhangzottakhoz. Kertész István az esti vacsorán folytatta gondolatmenetét, átvéven a díszszónok szerepét a megbetegedése miatt távol maradt Király Bélától. A vacsorát Dr. Basa Molnár Enikő, az AHEA elnöke nyitotta meg. A vasárnapi, 4 . menetből sajnos elmaradt Jónás Pál és Illyés Elemér behirdetett előadása—egyikük sem jelenhetett meg. Bőséges kárpótlást nyert azonban a közönség 8
