Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)

1979 / 2. szám

Jelentkezés: Mivel az MBK eddig alig több, mint 100 személynekfoglalt helyet,

kérjük, hogy az új jelentkezők azonnal értesítsék az alábbi rendezők egyikét helyfoglalás céljából;

Mr. László Bojtos Mr. Márton Sass

7000 Hilton Road 1825 N. Lincoln Haza

Brecksvilié, Ohio 44141 Suite 215 (Tel: 216-621-2998) Chicago, IL 60614

(Tel: 312-787-6010)

A rendezők a részletes programot és útirányt minden jelentkezőnek megküldik.

SZIMPÖZION ERDÉLYRŐL A KENT-1 ÁLLAMI EGYETEMEN

Vannak, akik azért orrolnak, mert nem kaptak meghívást előadónak. Másoknak nem tetszett a hangneme: nem volt megfelelően romángyűlölő. A magyarok történelmi elsőbbségét se feszegette senki; a dákoromán elmélet megcáfolása se került a napirendre. Az egyik torontói lap szerkesztője pedig már előre így illette: "seggnyalás az oláhok felé." Még Erdély önfelkentje is megtagadta a hozzájárulást: "ilyen előadókra márpedig nem adakozom."

De csak megvalósult az Erdélyi Szimpozion, tán még jobban, mint terveztük. Mármint Ludányi András, mert, ahogy ezt mifelénk mondják, ez az ő "bébije" volt. A Magyar Baráti Közösség volt a bába, bemutatva ezzel, hogy nemcsak tüntetni tud. A bébit a Kent-i Ethnic Heritage Program igazgatója, Dr. John F. Cadzow keresztelte, akomaságotaz American Hungarian Educators’ Association vállalta. Egy kis ajándék is jött innen-onnan: a clevelandi Köteles Bélától, az American Hungarian Foundation-tol, a Magyar Külügyi Társaságtól, az Amerikai Erdélyi Szövetségtől. A kelengyét pedig Szathmáry Lajos küldte, Csikágóból: gyönyörű kiállítási anyagot kölcsönzött Kentnek, szíapompás népművészeti tárgyakat, régi könyveket, térképeket, okmányokat nemzetközileg is híres erdélyi gyűjteményéből, amit a Student Center egyik termében, ízléses elrendezésben tekinthetett meg a szimpozion minden részvevője, de a kenti diákság is. Bőjtös László volt a felelős a kiállítás megszervezéséért.

Ami Kentben történt május 18-, 19- és 20-án, az egyenesen korszakalkotó. Először képezte Erdély, s az erdélyi kisebbségek sorsa — elsősorban a magyaroké, de nem feletkeztek meg az előadók a szászokról sem — tárgyát egy amerikai egyetemi konferenciának, amin amerikai egyetemi tanárok voltak az előadók, részben magyar származásúak, részben nem. A származás ezesetben nem volt tényező: az erdélyi igazság,* az emberi jogok voltak a szimpozion témája, a megértés és a megértetés. És reményünk lehet emiatt végre arra, hogy a transzilvánologia legitim szakterületévé válik az amerikai tudományos kutatásnak is. Erdély nem érdemel elvégre kevesebbet.

Az első, május 18-i szesszión Dr, Body Pál, Dr. Deák István és Dr. Held József adott elő. Body részleteiben tárgyalta a 19. századbeli, a kisebbségeket illető magyar törvényhozást, aminek helyes interpretálásával magyarországi történészeink mind a mai napig adósaink. Utána Deák mutatott rá arra, hogy hosszabb lejáratban igenis pozitív volt az 1848-49-es háború Magyarországra s Erdélyre nézve, s hogy mennyire közös lett volna az erdélyi románságnak s magyarságnak az érdeke abban a korszakban. Held azt bizonyította, hogy a hírhedt Horea-Closca-féle lázadás, amit a román törté-7