Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)

1979 / 5. szám

tem régi épületének helyiségében. — A kiállításokkal kapcsolatos művészeti kritikák igen kevés, elenyésző kivétellel, megtagadják Csontvárytól az elismerés legkisebb morzsáit is. — Lázár Béla, a századforduló neves műkritikusa a kiállítás kapcsán így ír a Magyar Nemzetben: "Nagy törekvéseivel nincs arányban művészi készsége. De energiájának vadságával szinte ijesztő, beteges hatást kelt. "

Csontváryt a meg nem értés, a sikertelenség teljes letargiába taszítja. Lelki egyensúlya, mely mindig az őrület és a zsenialitás mesgyéjén imbolygott, végleg megbomlott. Ecsethez nem nyúl többé, de egymást érik bomlott lelke vergődését tükröző írásai.

1919-ben, a Tanácsköztársaság idejében az összes gyógyszertárakkal együtt Csontváry gácsi patikáját is államosították, s ezzel egyetlen jövedelme, mely létfenntartását biztosította, megszűnt. Elment az újonnan megalakult képzőművészeti szakszervezetbe, hogy segélyt kérjen. A kapott összeg arra volt elég, hogy vagy két kiló szilvát vásárolt rajta. Haza ment Fehérvári úti lakására, lassacskán megette a szilvát s várta az éhhalált. A lakást feltörő szomszédok az agónia állapotában találták. Állítólag a patkányok már kikezdték a halódó testet. Korházba szállítás után hamarosan meghalt.

Csontváry életében egyetlen képét sem tudta eladni. Nyomorral határos szegénységben halt meg, s halála után hitelezői árverést kértek hagyatékára. A család felkérte Gerlóczy Gedeon építészmérnököt, Csontváry kevés tisztelőinek egyikét, vegyen részt az árverésen. Gerlóczy visszaemlékezéseiben elmondja, hogy az árverés színhelyén néhány növendék mellett, akik jó minőségű festő vásznakhoz akartak olcsó pénzen jutni, megjelent vagy féltucat fuvaros, akik azt hallották, hogy nagy méretű vásznakat lehet venni, melyek fuvaros kocsik fedésére igen alkalmasak. Gerlóczynak a kocsisok inzultusai közepette sikerült valamennyi Csontváry képet megvásárolnia, s maradt még annyi pénze, hogy az anyagot lakására haza szállíthatta.

A két háború közötti időben kétszer rendeztek kiállítást Csontváry műveiből. Az elsőt 1930-ban, az Ernst Múzeumban. A másodikat 1936-ban a Frankel szalonban. Ez utóbbit Csontváry nagy csodálója, Lehel Ferenc rendezte, akinek nevéhez fűződik a Csontváry életrajz és az első Csontváry monográfia elkészítése. Ezen a kiállításon kerültek először bemutatásra a Csontváry halál óta előkerült lappangó képek, elsősorban a gácsi patika padlásáról. — Mindkét kiállítás kapcsán elemi erővel törtek ki a Csontváryttámadó és védő szenvedélyek. Mindkét táborba tartozók számára az volt a legfőbb nehézség, hogy a művészt nem lehetett egyetlen művészeti irány korlátái közé sem beszorítani. Jóllehet magát a plain air felfedezőjének tekintette, mégsem sorolhatjuk az impresszionisták táborába. Ha mindenáron megkíséreljük a besorolást, akkor a post-impresszionisták és expresszionisták között kell valahol keresni a helyét, akiket majdnem egy emberöltővel megelőzött. Képein nagy számban találhatók primitív, naív, szimbolista, misztikus és szürrealista elemek, s ez csak tovább nehezíti helyének pontos meghatározását a XX. századi magyar piktura történetében. A harmincas években rendezett kiállítások kritikái között még nagyobb számban vannak a Csontváryt szenvedélyesen elmarasztaló hangok. A nagybányai iskola emlőin nevelkedett, akkor hangadó festő generáció veszélyt látott Csontvárynak a festészet szabályait és a méreteket sutba vető művészetében. A hivatalos művészeti körök, mint a Képzőművészeti Társulat, Szinnyei Társaság, meg a jelentősebb művészeti folyóiratok kri33