Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)

1979 / 5. szám

még pedig "nagyobb Raffaelnél. " — Komoly munkába fogott, hogy felkészüljön a nagy feladat elvégzésére. Barátai tanácsára rövid időn belül öt levelet írt Keleti Gusztávnak, a budapesti iparrajziskola igazgatójának, hogy útmutatást kérjen: hogyan kell a festéshez hozzáfogni? Keleti jóindulatú, de hűvös, kimért, szakmai fölényt sugárzó válaszai nem kedvetlenítik el. Pénzt gyűjt, hogy Rómába utazhasson s szemre vételezhesse a túlszárnyalandó példaképet, Raffaelt. Visszatérve vasszorgalommal képezi magát, sokat rajzol és fest, majd elhatározza, hogy felkeresi a Párizsban tartózkodó Munkácsyt, hogy melléje inasnak álljon. Munkácsyval ugyan személyesen nem találkozik, de tapasztalatokkal és ideákkal gazdagodva tér vissza, s hozzáfog anyagi függetlenségének megteremtéséhez. Önálló patikát nyit Gácson, s azt tíz év alatt úgy felfejleszti, hogy a gyógyszertár béréből teljesen a festésnek szentelheti idejét. Ekkor megy Münchenbe, ahol Hollóssy festő iskolájában tanul, majd Karlsruhe és Párizs következnek mint állomások. Ennek az előkészületi periódusnak az emlékét számos rajz, tanulnia n\ és vázlat őrzi, melyek ugyan még nem érik el Csontváry mesterműveinek a színvonalát, deaszemlélőt meggyőzik arról, hogy a felkészülés re saját maga által előirányzott húsz évet alaposan kihasználta. Anya.gi lehetőségeinek határain belül lázas sietséggel, szinte kapkodva utazik. A Tátrából Nápolyba, onnan a Szentföldre, hogy ismét Dalmáciában bukkanjon fel, majd megint Selmecbányáról adjon hírt magáról, Kelet misztikus országai, Észak-Afrika, Svájc, Németország, Hollandia, Párizs,majd a Hortobágy jelzik a nyugtalan lelket hordozó törékeny test állomásait. Önkéntelenül felmerül a kérdés: mi űzte, mi hajtotta Csontváryt országról-országra, földrészrőlföldrészre, zordon hegyi tájaktól a ragyogó mediterrán tengerpartokig, prehisztorikus városok romjaitól misztikumba burkolózó erdei tisztásokig? A válasz egyértelmű: a mesterségbeli ismeretek tudatában levő művész a nagy témát kereste, melyek megörökítésével túlszárnyalja Raffaelt, s teljesíti a küldetést, melyre az iglói hang elkötelezte.

1900-ban, tehát éppen a maga által megszabott húsz évi előkészületi szakasz végén megfesti önarcképét, ezzel mintegy próbára téve mesterségbeli kapacitását. A képét, mely az elhivatott, megszállott művészt szinte akadémikus precizitással mintázta meg. maga Csontváry nem szerette, s az önmaga által válogatott kiállításain soha nem is szerepeltette. Ettől az időponttól kezdve, az elkövetkező tíz év alatt megszületik, megteremtődik Csontváry életműve. S ahogy az önarckép jelzi a kezdetet, épúgy az 1309-ben Nápolyban megfestett Sétalovaglás a tengerparton című kép pontot tesz Csontváry művészi tevékenységének a végére. Leteszi az ecsetet, snem is nyúl hozzá többet. Eleinte valami bizakodó, derűs önelégültség önti el. Érzi, tudja, hogy befejezte nagy művét. Az isteni természetet olyan pompásan, olyan ragyogó színekben, olyan lenyűgöző monumentalitásban és megfogó részletekben ábrázolta, hogy azt túlszárnyalni már nem lehet. Várja hát, hogy az emberek megértsék, meglássák, álmélkodva csodálják, s jöjjenek a zarándokok, shódoljanak neki, minta libanoni cédrus körül táncoló lányok.

Csontváry éltében négy' önálló kiállítást rendezett, az ötödik, a berlinit előkészítette, katalógust is nyomtatott, de sem ezt, sem a tervezett bécsi bemutatót nem tudta megvalósítani, mint önmaga írja, "a vállalkozó hűtlensége" miatt. Az első és harmadik kiállítás Budapesten volt, 1905-ben, ill. 1908-ban, a városligeti nagy Iparcsarnokban. 1907-ben Párizsban a Grande Serre de la vilié de Paris kiállítási csarnokában rendezte meg műveinek gyűjteményes bemutatóját. Majd 1910-ben, talán éppen a meghiúsult berlini bemutató pótlására, ismét Pesten rendez kiállítást a Műegye32