Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)

1979 / 4. szám

Ez a Te Néped

Mérföldeken át rohantál gyors vonatok ragadtak tova vittek nyugtalan vágyaid, sokszor magad se tudtad, hova.

Otthont, tíj hazát kerestél s hogy minden reményszál elszakadt, most mégis visszatérsz ide, jobb itt az ismerős ég alatt.

Itt van, ez itt a te hazád!

Hol minden fűszál ismer téged, s a nép — bármi nyelven beszél — mégis, mégis ez a te néped!

Ilyennek akartad régen, álmaidban ilyennek láttad.

Álmod valóra vált, büszkén vallód magad e nép fiának.

Dénes György lírája ugyancsak tudatos vállalása egy népnek, egy sorsnak, sorsközösségnek, — mélyen elkötelezett líra. Sorsdöntő változásokat s alig érzékelhető rezdüléseket egyaránt képes kimutatni a költészet rendkívül gazdag skáláján. A Csallóköz című vers árnyaltan kifejezi mindazt, amit egy költő mondhat szülőföldjéről:

Csallóköz, szelíd Dunatáj, gólyafészkes tanyák,

szélesre tárja mély eged szikrázó ablakát.

Csengő barackot érlel a kertek lágy ölén,

Gyümölcsfád zengő sátora: sugaras költemény.

Földed dús vérrel öntözött, haj, mennyi kín szakadt apró, csendes falvaidra a tükrös nap alatt, de megváltanak fiaid, karjukban friss erő, megáldja őket az öröm s békét hozó idő.

A változó idők sodrában egy világ örökre elmarad, Duba Vajúdó parasztvilága, egy bomlóban lévő paraszttársadalom. Helyét az időben az újnak adja, mely már sose idézi fel egy világ semmibe vesző képét. Ez a régi arc így sejlik fel a költőben:

Hol az a nép ?

Hol az a nép? A tudat visszafelé tágul,

s fölcsipeget abból a világból,

ami széthullt. A képzelet ráhajlik árnyékára:

I

35