Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)

1979 / 4. szám

itt élt a nép, az árva, megtiport, melyért égett a lélek, s verték álmok, kétségbeesések.

Hol az a nép? A szenvedő, a vak szegénységben hányódó áradat, melyért ma is szót emelne a dac, a szeretet s szánalom — így igaz.

De hol van az a nép? a szétmállott akol?

Még béget egy-egy emlék a süket föld alól.

Gyurcsó István költészetében még ott rezeg a régi, de már az új vetületében verdesve, jelezve a nagy törvényt. Legtöbb verse falusi hangulatokat idéz, melyekbe bebelopózik az egyre városiasodó jelleg."Az unokák megszületnek" címűben ezegyújpróblémával párosul, a harmadik generáció, idegenségének, a beolvadás veszélyének tényével:

Az unokák megszületnek!

Az unokák sírnak,

Az unokák járni tanulnak,

Az unokák beszélni tanulnak...

Az unokák, mikor jeles ünnepeken körben állnak a nagyszülők udvarán — nem értik egymást.

Az unokák a nagyszülőket sem értik.

"Gyöngyöm, virágom!"

Az unokák nem értik,

Mi az a "gyöngyöm" s mi az a "virágom. "

Az unokák idegen tájról jöttek a nagyszülők udvarába, ahol apjuk, vagy anyjuk tanulta az anyanyelv varázsigéit.

A nagyszülők sírnak! a nagyszülők mosolyognak, a nagyszülők madártejet főznek, s a nagyszülők beszélni tanulnak az unokák nyelvén...

Gyurcsó István három verseskötete után: Anyám mosolyog, Termő időben, Nyugtalan ének, a Percmutatók című a gondolati líra felé mutat.

Farkas Jenő inkább a hangulati líra, a kis örömök költője, kinek első kötetében, a Csendországban, a szubjektív líra és a tájköltészet dominál. A valaki jár a nyomomban már az embert helyezi előtérbe. Gyakran merít a népnyelv gazdag kifejező eszközeiből. Kifejezésmódja költészetünk klasszikus hagyományaira épül:

Kezed erdélyi rögge foszlik.

Simogass meg rüggyel, s reménnyel.

Tenyeredben kinyílik majd a gyöngyvirág.

36