Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)

1979 / 4. szám

Nem is egy sorskérdéssel kell tehát szembenéznie a szlovákiai magyar parasztságnak. A regénybeli falu úgy érzi, hogy a háború befejezésével minden ott folytatható, ahol a háború kitörésekor abbamaradt: "Az emberek arra gondoltak, hogy visszatér a régi életforma és helyreállítva a felforgatott értékrendet, újra dolgozni kell majd, szántani, vetni, aratni és minden úgy lesz, mint azelőtt. " (Duba: ívnak a csukák)

A falu emberei csak elszenvedői a rajtuk kívül álló történelmi erőknek: "Az emberek tudomásul vették az újabb fejleményeket. " (ibid.) De nemcsak a tudatosság szintjére nem emelkednek fel a kor társadalmi kérdései, de még az átélés szintjére sem. A csehországi munkaszolgálatok élményei például nem válnak a falu kollektív élményévé, egyszerűen azért, mert a deportálás ténye nem mint nemzetiségi vagy emberi probléma, hanem csupán mint praktikum és kuriózum kerül a falu gondolkodásának középpontjába. Éppen ezért Duba nem élezi drámaivá ezt a valóban drámai eseménysort, hisz nem játszódott le dráma az emberek tudatában sem. Duba így tünteti fel az eseményeket, ahogy azokafalu embereinek tudatában lejátszódtak. A regény formája, sajátos kompozíciója is tudatos tükrévé lesz az emberi gondolkodás mechanizmusának.

Hasonlóan Dubáékhoz, a harmadvirágzás költőnemzedékének is a háborút követő évek megalázó és degradáló időszaka volt legmegrázóbb élménye. Verseikben a közös eszmény a jogaitól, hitétől megfosztott ember felemelkedési vágya volt; a korszak antihumanista légkörében egy olyan új-arcú ember volt születőben, aki hazát keres, s a romok jövőjét akarja felépíteni.

Bábi Tibor költészete hányatott nemzedékének s népének sötét múltát temető s jobb jövővel szembenéző vallomásos líra. A háború letarolta szülőföld látványa ily felismerésre készteti a költőt:

Hazád e rom

s a csatatér. Javaid, életed sáfárja orzó kéz, hóhér, bakó: a becsület s a szerelem

eladó! Eladó! Legolcsóbb portékád a vér; az ára komiszkenyér, fekete pékcipó,

hős, aki bombát ejt: az orv pilóta, s aki búj, meglapul — a mord és éhes

katonaszökevény Vasúti góc a Mátyus földen.

kisváros volt, aztán hadászati cél, majd rom. A vonat késett, kisiklott valahol,

mint őrült agyban az útjavesztett gondolat. Csak vártunk álldogálltunk didergő, furcsa nyájjá zsúfolódva ott, a fémkosárban izzó szén felett: magyarok, szlávok, zsidók, németek, riadt cigányok — együtt a nomád, hontalan Európa.

Hihú! Hihú! — dalolt, fütyült a szél.

Bábi kötetei: Ének a romok felett, Ez a te néped, Hazám, hazám. Bábi azonban prózairó is, és annak kijáró felelőséggel számol le múlttal, jelennel. A Hűség arcában realista látásmód és lírikus hangvétel ötvöződik egybe. Hazájára, népére lelt költő dalol így egyik legszebb versében:

34