Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 4. szám
Kovács L. Klára (Hackettstown, NJ): GONDOLATOK JELENKORUNK CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR IRODALMÁRÓL Bevezetőben tisztázzuk a csehszlovákiai jelölő fogalmát, mely egészen más mint a Csehszlovákiában élő megjelölés; ugyanis honosságot fejez ki, még az utóbbi ideiglenes ott-tartózkodást. Tehát a csehszlovákiai magyarok a dél-szlovákiai terület autochton népe, amelyen társadalmi és szellemi struktúrát alkot, s ezért lehet irodalma "csehszlovákiai magyar irodalom. " A csehszlovákiai magyar irodalom kezdetei az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása utáni időszakra nyúlnak vissza, társadalmi bázisa pedig a Csehszlovákiához csatolt két tényező hatott e kisebbség tudatformálására: a magyar anyanyelvűség és a társadalmi-földrajzi hovatartozás. Az állampolgárság csak később, a negyvenes évek zűrzavara után állandósult. Magának az irodalomnak az alapja tehát egy teljesen új valóság lett, melyet a kisebbségi tudat táplált és nevelt, s amelynek vállalása ott tükröződik minden egyes irodalmi termékben. A második világháború nyomasztó évei után egy bizonytalanságba taszító korszak következett, amikor magyarnak lenni egyenesen nem volt szabad: "Az érvényben lévő törvények szerint saját földje és háza magyar embernek nem lehet,"; "Joga sincs, állampolgársága sincs, aki magyar. "-/Minden magyar ingó és ingatlan vagyona elkoboztatik." |108|1945| Egy olyan érzés megalapozója lett e kisebbségi sorstudat, mely magába foglalta egy, a nemzettől elszakadt, nemzetiség szintjén élő közösség különös helyzetének voltát s egyben egymásrautaltságát is. Egy kisebbség magyarságtudata a nacionalista megkülönböztetés idejében pozitív irányban fejlődött. Az elfogulatlan elme számára magyarnak lenni nem kategóriát, de többletet jelentett; a "mindenséggel mérd magad" józsef attilai mércéjét. Tőzsér Árpád paradoxona szerint a nagy írókat vagy a nagyon nagy, vagy a nagyon kis nemzetek irodalma adja. A nagy nemzetek, mintpl. a németek vagy a franciák, ha magukat nézik, akkor is a világot látják, a kicsik pedig, mint mondjuk, a szlovákiai magyarság, olyan kis részt takarnak el a világból, hogy íróik, ha magukra szegezik tekintetüket, akkor is a világot kénytelenek nézni. Fábry Zoltán, a nagy szlovákiai magyar irodalomkritikus hazájának magát Európát jelölte meg, mely annál is inkább találó, mert a kisebbségi sors magába foglalja a szomszédos népek és a világ felé fordulás önkéntelenségét. A kisebbségi irodalom célja és feladata tehát nem lehet kevesebb, mintáz összekötő híd szerepének betöltése a szomszédos nemzeti kultúrák, irodalmak között. Duba Gyula szerint: "ezt a hidat önmagunkban kell felépítenünk, " s a nagy humanista ősök példájára a kultúra határokat nem ismerő birodalmában kell otthonra találni. A csehszlovákiai magyar irodalom fóruma, az Irodalmi Szemle is ezt a törekvést támogatja; létrehozni egy nemzetközi tájékozódású irodalomtudatot, mely a hazai valóságban gyökerezik, nemzeti hagyományainkból táplálkozik és korszerű gondolati szinten értékeli szélesebb környezetét. OR (DUDA ILMTEJSTIK 30
