Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 4. szám
niájának alapelemére, a sorsmotivumra hasonlit ennek a Liszt miinek a kezdete. Aztán kibontakozik a nagy egyéniség, aki sok gondja mellett még másokon is képes segiteni és örül a másokon keresztül elért sikernek . Ezután következett Bartók Magyar Képek és Elmúlt Időkből cimÜ szerzeménye, mely teljesen modern és mégis gyökeresen magyar muzsika. Csodálatos erőt tud belevinni zenéjébe, amelyet a néptől kapott. A zenekar elvonult, hogy átadja helyét az énekkaroknak. A néphadsereg Énekkara - kiváló kórus - Szervánszky három müvét adta elő Petőfi verseire. A harmadik ének a Farkasok Dala volt, amit eddig csak versben ismertem. Csodálatos volt. Egyre nőtt az épitmény. Ezután újból népdal feldolgozás következett, Kodály Mátrai Képek cimü szerzeménye a Népi Együttes előadásában, melyet én a világ legjobbjai közé sorolok. Ha hallottad volna ezt az előadást, neked is nagyon sok népdal eszedbe jutott volna, melyeket már lassan elfelejt az ember. A Vidróczki hires nyájával kezdődtek a képek, melyek valóban élővé teszik a hallgatók előtt a Mátrát. Felemelő érzés a dallal együtt szállni, felidézni emlékeket és ezen keresztül ismerni egy nép életét, gondolkodását. Természetesen a Vidróczki feldolgozása nem egészen olyan, mint ahogy azt mi a botfülünkkel szoktuk énekelni. Tele van élettel, lendülettel, a művész rengeteg egyéni elképzelésével. És mindezt úgy teszi, hogy nem tér el az eredeti dallamtól, hogy hamisat adjon a népi égisz alatt. Csodálatos kapcsolat van a dalok között. Az a könnyed gördülékenység, ahogy egyik dal átment a másikba, lenyűgözte a hallgatóságot. Talán jó is volt, hogy egy kis kényszerszünetre került sor. Az Állami Népi Együttest ismét a Néphadsereg Énekkara váltotta fel, hogy bemutassa azt a müvet, amire várt a közönség. Hogy tanúja legyen egy ősbemutatónak, Kodály legújabb kórusmüvének. Az épitmény csúcsára érkeztünk. Megkezdődött egy hatalmas férfikórus dallamos versmondása. Előadták azt a verset, amely száz évvel ezelőtt a pesti fiatalságot forradalomba vitte. Maga a vers - hiszen nem kell bemutatni - valóban nagy mondanivalójában. Képzeld el ezt a kórus adta lehetőségek előadásában! Mikor a befejezésnél a kórus azt énekli, hogy "a magyarok Istenére esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk" - ennek ellenállni nem lehet. Még a fák is megindultak. A hallgató már azt hiszi, hogy ennél vérforralóbb befejezést nem lehet elképzelni, mikor váratlanul visszatér a vers elejére és feltörő crescendóval elkezdi újból, hogy Talpra Magyar! Hi a haza, itt az idő, most vagy soha!— Ami itt történt, azt már képtelen vagyok leirni. Ami a közönség lelkében végbement, annak leirására minden szó csak gyerekes próbálkozás. A kórus mondanivalója arra ösztönzött, hogy mindenki tomboló erővel énekelje együtt az utolsó akkordokat: Itt az idő, most vagy soha! A befejezés után néhány pillanatig döbbent csend. Utána pedig olyan elemi erővel kitörő tapsorkán, hogy ilyet még életemben nem hallottam. A tapsvihar arra kényszeritette a kórust, hogy megismételje a müvet. Volt már Kodálynak más nagy müve is. De úgy látom, hogy minden müvével magasabbra emelkedik, előre haladott koré ellenére. Még egy éve sincs, hogy bemutatták a Zrinyi szózatát, mely a "Török áfium 7
