Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 4. szám
ellen való orvosság" feldolgozása. Hatalmas mü volt. Igen nagy müvei közé tartozik a Psalmus Hungaricus is, aminek előadása mindig a legnagyobb közönségsikert jelenti. De a Talpra magyar, illetve a Nemzeti Dal méltán sorakozik e müvek mellé. Mindezek természetesen szubjektiv érzéseim, de úgy láttam tegnap este a közönségen, hogy nemcsak én kerültem rendkívüli lelki állapotba. Nem tudom, mi a véleményed a mai magyar szellemi életről és művészeti alkotásokról, hiszen nem nagyon tudod ezeket megismerni, és ha megismered, valószinü nem tudod megérteni. Mégis szeretném, ha befolyásolhatnám lelkivilágodat és jobban megismernéd Kodályt, mint ahogy általában ismerik a magyarok. Nem tudják értékelni sem nála, sem Bartóknál azt a hatalmas munkát, melyet a magyar népdalok felkutatásában, megismertetésében és a modern magyar zene kialakításában végeztek. Ha nem alkottak volna semmi újat, ha csupán a népdalokat mentették volna meg, akkor is hatalmas lett volna a munkájuk. De ok nem elégedtek meg ezzel, hanem müveikkel erőt akartak önteni a kor emberébe. A dalokban megtartották az igazi magyarságot. A mai rohanó életben teljesen elfelejtkezünk arról, hogy mi is a magyar kincs . Mindenki rohan a technika után, elfelejti a lényeget, a szépet, azt, ami erőt ad. Pusztul a nyelvünk is. A zsargon már annyira erőre kapott, hogy az Akadémia mint magyar kifejezéseket tartja számon. Az emberek főleg.-csak szakkönyvet olvasnak, nincs idejük Arany Jánosra, akinek a nyelvezete pedig milyen csodálatosan szép! Mennyi mindent ki tud o fejezni, amit már nem is tudunk magyarul kimondani. Sokáig emlékezetes lesz a tegnapi napom. Voltam már sok hangversenyen. Ott voltam Kodály hetvenötödik születésnapi jubileumi hangversenyén is, amikor akkora tömeg éltette idős művészünket, hogy azt hittem, ennél többet ember nem élhet meg. Jellemző volt, hogy amikor mindenki helyéről felállva ünnepelte azt, aki nem szereti a nyilvános szereplést, a díszpáholyok közönsége hangtalanul távozott az Operából, be sem várva az előadás végét. Akkor a lelkesedéstől szédelegtem. Most forrt a vérem. Remélem nemcsak a bemutatót élte meg ez a mü. A Zrinyi szózatát ugyanis a bemutató óta nem hallottam. Ne haragudj érzelmeim ilyenfajta kiöntéséért. De le kellett Írnom, mert elmondani úgysem tudnám. Levelem végére érve gondolj arra, hogy március 15-én el kell szavalni a Nemzeti Dalt, amit mi itthon már pár éve elhanyagolunk. Szeretettel ölel, Tibi . . /Lovas Tibo^ 1956 szeptemberében küldte ezt a levelet Zoltánnak, akkoriban Szán Paulóban élő öccsének. Levele a forradalom előtti hónapok forró hangulatát írja le, az élmény torokszorító frissességével. Tibor röviddel a forradalom után maga is Brazil iába került. Szerénységéhez méltóan, azóta is —a sajnos ma már egyre jobban sorvadó—magyar kulturális törekvések névtelen napszámosa. A 60-as években hervadhatatlan érdemeket szerzett a brazíliai regöscserkész munka felfejlesztésében, munkatársával', SzilyÁdámmal együtt. A hajdani brazíliai regösök szellemi műhelye a mai napig egyedülálló ki sér lét volt a külföldi magyar cserkészet történetében. Ebből fejlődött ki a mai brazíliai Magyar Szeminárium, Tóth László és Pillémé Tirczka Éva vezetésével, mely az Itt-Ottal és a Magyar Baráti Közösséggel párhuzamos síkon működik. /Cs. T./ 8 T
