Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 4. szám
<ö)KT<Ö)BHEffi VOIuT Lovas Tibor /Szán Pauló, Brazilia/: RÉGI LEVÉL Budapest, 1956 szeptember 6 Drága öcsém! Amint tapasztalod, újból van alkalmam gépelni, igy elmondom neked uj, nagy élményeimet. Vannak emberek, akik nem a fejük, hanem a szivük szerint alakitják gondolataikat. Mint olyan, aki nagyon szereti a magyar népet és dalait, szokásait és mindent, amit még regöscserkész koromban ismertem meg, természetes, hogy nagyon szeretem és tisztelem azokat, akik más sikon is látják azokat a kérdéseket, melyek engem csupán ősztönszerüleg lelkesítettek. Ezek közé a nagy emberek közé tartozik - a legelső vonalban - Kodály Zoltán, akiről mindenki, aki szereti a magyarságot, csak a legnagyobb tisztelet hangján nyilatkozhat. Most volt legújabb müvének bemutatója. Petőfi "Talpra magyar"-ját zenésitette meg. A bemutatóra nagy számmal gyűltek össze az érdeklődők. Akik nem kaptak jegyet, azok kinn a Károlyi kert rácson túli területén gyülekeztek, és bizony elég kényelmetlen módon hallgatták meg a nagy müvet. Kissé talán túlzás részemről nagynak nevezni ezt az alkotást - elsősorban terjedelme miatt, hiszen összesen néhány versszakasz az egész. Zeneileg nem csillogó, minden sallangtól mentes, tiszta férfi kórusmü. Mégis maradandó! A nap előzményei nem a legjobban kezdődtek számomra. Délután kijött anyavállalatom vezérkara és végtelenbe nyúló, osztályomat ledorongoló értekezleten vettem részt. Ezek után eléggé letörve érkeztem a Károlyi kertbe. Még csak arra sem volt időm, hogy hazamenjek átöltözni, hiszen meglehetősen hideg volt. Mellesleg ilyen bolond időjárásban rég nem volt részem. Csak annyi időt tudtam szakitani magamnak, hogy beugrottam egy eszpresszóba és felhajtottam egy jó forró feketét. Kissé átmelegedve foglaltam helyet a Képtár által határolt nézőtér egyik nem túl kényelmes székén. A szél rettenetesen fújt. Mindenki azon izgult, hogy ne legyen valami komoly vihar, ami esetleg megzavarhatná az előadást. A közönség nagy része fiatal volt. Már az ötven alattiakat értem fiatal alatt. Eltérő is volt ez az alkalom a szokásos Károlyi kerti hangversenyektől. Most nem az a közönség jött össze, akik csupán divatbemutatónak tartják a hangversenyeket, vagy társadalmi kötelezettségeiknek szoktak eleget tenni. Nem is a zenei sznobokból állott a közönség javarésze, hanem főleg budapesti fiatalokból és olyanokból, akik szeretik a népet és a népi dolgokat. Nem volt türelmetlenség, nem akart senki sem feltűnni viselkedésével. Siri csöndben várta a közönség a karmester intését, amikor a zenekar megkezdte a Hunyady László nyitányt. Nagyszerű indítás volt ehhez az estéhez! A szélesen hullámzó dallamok, melyekben annyi magyarság van, melyekben a történelmet éli újra az ember, egy szabadságáért küzdő, erőteljes nép eszméjét adja az embernek. Még fülemben voltak a nyitány akkordjai, amikor tovább bontakozott az épitmény Liszt Esz Dur zongoraversenyében. Beethoven V. szimfó-6
