Itt-Ott, 1978 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 2. szám
Nagyjából az első világháború idejéig a magyar vidékeken sokfelé fennmaradt a szokás, hogy vasárnaponként a falu leányai ünneplő ruhájukba öltözve egybegyűltek és összekarolva járták végig a falut, saját nótájuk ütemére ünnepélyesen lépegetve, A lépések ritmusát kellemesen követi a szoknya ringása. A lassú sétát több helyen közkedvelt vasárnapi játékok követték. A Somogy megyei Buzsákon"sudarat rántanak, "vagyis a láncszerűen összefogózott sor gyors futólépéssel szalad utcahosszat, míg a vezető leány meg nem rántja a sort, s ahol gyengébben fogóztak, ottelszakada lánc. A Veszprém megyei Sármelléken ugyanezt "Durrantós"-nakhívják. Érdekes és szép változata él ennek a szokásnak Kiskomáromban: böjti szokás és a neve "lillázás." Húsz-harminc leány fogózik össze és "li-lá" kiáltással, apró futólépésekkel szaladnakutcahosszat. Egy szélesebb téren karikába állnak, táncolnak, majd ismét lillázva mennek át a következő tánchelyre. Vagy párosán alagutat alkotnak, magasra tartott, összekulcsolt kézzel, az utolsó pár átbújik rajta, majd előtte ismét kaput fog. Legtöbb női táncunk körtánc. Sok szép változata él még napjainkban is. A körtánc az ősi, rituális, istentiszteleti táncok maradványa. A kör a nap és a világegyetem kozmikus szimbóluma. Sokféleképpen nevezik országszerte: körbetáncolni, karikába hajtani, karéjba táncolni, karikázó, stb. Karikázóink a tánc legprimitívebb jegyeit őrizték meg azzal, hogy egyneműek táncolják és énekszóval kísérik. A körtáncok régiségére jellemző a középkori táncábrázolások között nevezetes runkelsteini freskóknak (Ausztria) magyar vonatkozása. A "lánctáncot" Róbert Károly harmadik felesége, Nagy Lajos anyja, a lengyel származású Erzsébet királyné vezeti, 1320-ban. Mátyás király budai menyegzői ünnepén (1476) a bajor választófejedelem követének jelentése szerint Beatrix részvételével Zamiért, vagyis sövénytáncot járnak a nők. Mindezek a körtáncnak koronkénti változatai. A női körtáncoktól elválaszthatatlan a dal. Erre figyelmeztet a középkori Sándor kódex domonkosrendi (régi, szép magyar szóval: dömés) apácája: "Tudott jól, hogy Inököt is mondanak a táncban." A közös énekléssel alakul meg a kör, és a mozgás kísérője a dalnak. Többnyire a legjobb hangú, legtöbb nótát ismerő leányok kezdik a dalokat. Szeretik a sokversszakos nótákat, és a harmadik-negyedik sort általában ismétlik. Több lassú dal után kerül sor 2-3 friss-re. A felgyorsulás fokozatos. Addig járják, amíg kedvükből és erejükből futja. A körtáncok mozgáskincse egyszerű. A lassú részben többnyire ringás, egyes, vagy kettes csárdáslépések, körben előre, vagy hátra ringatózó lépések, számtalan variációban. A friss részben futó, ugró motívumok, elöl, vagy hátul keresztezett lépések fordulnak elő. Ezt néhol ledobbanások, lippenések vagy erőteljes fe lugrások szakítják meg. A frissbe való átmenet rendszerint csárdáslépéssel történik. Kalocsán kedvelt láblengető motívum vezet át a futókhoz. Irányváltoztatás előtt karhúzással, dobbanással, páros térdhajlftással vagy helyben topogással figyelmeztetik egymást. Többnyire derékmagasságban, hátul fogóznak össze,- néha elöl keresztezett kezekkel. Alassúbanleeresztettkarokkalforognakkörben. A gyors forgásnál néha kissé kifelé, vagy befelé fordulnak. Egyébként egyenes derékkal, fenntartott fővel járják. A gyors részben országszerte szívesen rikkantanak, ujjongatnak a leányok. A vérmesebbje a középgyors résznél elengedi a kézfogást és magasba lendített karral zsebkendőjét lengeti, vagy csuklóit lazán forgatja. A karikázó mellett ismerünk párostáncokat és csillagtáncokat is. A párost csárdás formájában járják a lányok, magas váll- és derékfogással. Az egyik leány a vezető. A csillagtáncoknál csillagot alakítanak. Ősszefogózva kezüket a középre nyújtják, és menetirányban csárdás-andalgó, vagy ugró lépéseket járnak. Nóta végén irányt változtatnak. Tapsolva, vagy saját tengelyük körül forogva díszítik a táncot. Népi táncaink formáját a helyi viselet is alakította. A szoknyák hossza, mennyisége, a lábbeli és a fejviselet jelentős szerephez jut a női táncnál. Nem véletlen, hogy a hoszszúszoknyás Mezőkövesden az oly gyakori páros lábon való felugrás a szoknya alján bodorodó hóndórgőt megrengeti. A palóc falvakban viszont azt a leányt tartják jó táncosnak, aki 31
