Itt-Ott, 1978 (11. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 1. szám

ismerik az egyház fontosságát. Ugyanakkor a szocialista társadalomban elő egyházak is tudomásul veszik, hogy ők szocialista politikai es gazdasági rendszerben élnek. Egyik újságíró nyíltan föltette a kérdést: "Úgy tudjuk, Dr. Graham, hogy ön szeretne eljutni más szocialista országokba is. Mi az ön célja?" Graham így felelt: "Én evangélista vagyok. Életcélom az, hogy az evangéliumot az egész világon hirdessem annyi embernek, ahánynak csak lehet. A szocialista országok beletartoznak ebbe a világba." A jelek szerint az öt világrész evangélistája az egész világ evangélistája lehet. Ezt jelképezte a Szabadegyházak Tanácsának gyönyörű ajándéka, Remsey "Csodálatos halfogás" c. eredeti festménye. A képen a halaknak emberszemuk van. Graham azt mondta, hogy soha nem kapott olyan ajándékot, amely ennyire kifejezné az ö élethivatását. A képet az illinoisi Weatonban megépülő Billy Graham Centerben fogja kiállítani.

Magyarországon közvetlenül 45 000 ember hallgatta a világ evangélistáját. Miklós Imre államtitkár ezt mondta! "Barátoknak nem elég egyszer találkozni." Én hiszem, hogy újra találkozni fognak. Dr. Graham kész visszamenni Magyarországra, de továbblépni is kész.—

Cseh Tibor (Resende — Brazília):

REMÉNY. ÖRÖM ÉS EMLÉKEZÉS

Ha az őröm tünékeny is, remény előzi meg és még hosszabb emlékezés követi. — Jean Paul

Ültünk a plátánoszi zöld gyepen. Az argentin főváros zaját és fényét kiszűrték a külvárosok, a kertes, családi házak. Ide a sáros, gödrös utakra autó ritkán vetődik el. Fák és bokrok védőőrsége vigyázza a csöndet. Bólogató pálmák és titkokat őrző, méltóságos ciprusok. A fák tövében karcsú, törékeny nimfák hajladoznak. Halványlila delfiniumok. Magnóliafák érett gyümölcse az édenkert maradéka.

Ültünk a plátánoszi zöld gyepen. Szobámban az asztalokon és polcokon már gőmyedeznek a kincsek. Társammal együtt kiürítettük bőröndjeinket. Drótos magyarok s a tarisznyában a drótvágó es kalapács helyett könyvek, képek, hangszalagok, egy nép lelke ? Vagy világjáró Bolond Istókok, kődtanyákon megállanak, elsöprik a ház elejét s mire eszmélnél, már elragadta őket az ördögszekér a pusztán? A vámtiszt az ezeiazai repülőtéren csalódottan csóválta a fejét, amikor a "karneváli turista" kinyitotta a súlyos, alig megemelhető koffert. Néhány váltás fehérnemű és zsúfolásig könyvek.

— Mennyi időre jött?

— Egy hétre.

— Ennyi könyvvel ?

— Szeretek olvasni.

Találomra kínját egy könyvet. Sinka posztumusz műve; Szigetek könyve.

— Mi ez ?

— Egy költő utolsó alkotása.

Megnézi a költő arcképét.

— Sokat szenvedhetett ez az ember.

— Magyar volt — mondom szórakozottan, s türelmetlenül int, hogy menjek tovább.

Megyek az átengedett "csempészáruval" s a menyecskére gondolok, akivel Illyés Gjrula találkozott a szekszárdi vonaton. Kézenfogva visz a remény. Barátom lép hozzám bizonytalanul. Tizenkét éve nem láttuk egymást. Fehér haj, de örömtől csillogó szempár.

Ültünk a plátánoszi zöld gyepen. S körben az intézet — a hajdani argentin udvarház —

20